John Lukacs: a magyar egy civakodó nép - a gyökértelenség és a fogyasztás felé

Ezek a „patríciusi bájak” nem csak a belváros koloniális stílusú építészetében voltak tetten érhetők, de a régi idők „gentlemanjei” sem vesztek még ki teljesen. A magát „reakciósnak” tituláló Lukacs számára Philadelphia hangulata egy olyan társadalom emlékét őrizte, amely a demokrácián a mainál még egy sokkal arisztokratikusabb berendezkedést értett.

A történész három éve jelentette meg az amerikai demokrácia „populizálódásáról” írt művét, amely a júniusi könyvhéten – az Európa kiadó gondozásában – Demokrácia és populizmus: Félelem és gyűlölet címen magyarul is megjelenik. Lukacs ebben kifejti, hogy a demokrácia „túlburjánzása” miként tette egyre populistábbá az amerikai politikai életet.

Az amerikai demokrácia állapotának kérdése az elnökválasztási küzdelem idején persze különösen izgalmas, így hamar erre terelődött a szó Lukacs Phoenixville-ben, a Valley Forge nemzeti emlékpark szomszédságában álló házának hatalmas, mintegy 14 ezer kötetnek helyet adó könyvtárában lezajlott beszélgetésünk során. „Az elnökválasztás az Egyesült Államokban nagyon hamar népszerűségi versennyé változott, ma pedig már egyszerű ismertségi versenyről van szó” – fogalmaz a történész.

Az amerikai alkotmány pedig eredetileg egy ún. vegyes kormányzat alapjait fektette, komoly korlátokat állítva a népfelség elvének totális érvényesülése elé. Ebben a rendszerben a képviselőház demokratikus intézményét ellensúlyozandó ott van az arisztokratikus jellegű szenátus és legfelsőbb bíróság, valamint a monarchikus elnöki intézmény.

A korlátok fokozatos lebomlásával Lukacs szerint mára a teljes népszuverenitás látszik megvalósulni – nem csak az Egyesült Államokban, hiszen az elmúlt 500 évet a nyugati világ egészében az arisztokrácia visszaszorulása és a demokrácia kiteljesedése jellemezte. A totális demokráciában azonban az élet nem válik egyszerűbbé, sőt. „A nép ugyanis nemigen beszél; a nép nevében beszélnek”. A populizmus ugyan a népre hivatkozik, ám a nép állítólagos akaratával könnyű visszaélni.

Lukacs szerint a népakaratot a zászlajára tűző populizmus oda vezetett, hogy ma már „közvéleményről” nem is lehet beszélni, csak „néphangulatról”. A néphangulat viszont „nagy csalásokra” ad lehetőséget, hiszen egyrészt nehezen megfogható, másrészt könnyen manipulálható, például félelem- vagy gyűlöletkeltéssel.

A populizmus legújabbkori amerikai történetének egyik gyászos példája Lukacs szerint az iraki háború. A Demokrácia és populizmusban azt írja, hogy a háborút Bush 2003-ban - több mint másfél évvel a 2004-es elnökválasztás előtt - népszerűségének fenntartása érdekében indította meg.

Bár az iraki háború megítélése azóta alaposan megváltozott az Egyesült Államokban, Lukacs szerint a mostani elnökválasztási kampány sem mentes a populista hangoktól. Elsősorban Hillary Clintont tartja populistának: ő – férjével együtt – Lukacs szerint már odáig jutott, hogy „magának sem vallja be a különbséget a valóság és a látszat között”. Vagyis nem csak számításból ígérget, hanem el is hiszi, hogy a népszerű politika a helyes politika… Obama megválasztása viszont a történész szerint jót tenne az Egyesült Államok presztízsének.

A Philadelphia Inquirer cikke Lukacsról, amely külföldi történészek és elemzők vele kapcsolatos véleményét is tartalmazza, itt olvasható.

Lukacs Magyarországról

Európa vagy az Egyesült Államok? Lukacs szerint ez az egyik legfontosabb választás Magyarország, Németország, de még Nagy-Britannia előtt is a 21. században. A történész szerint ugyanis a két kultúra egyre inkább távolodik egymástól, ahogy az Egyesült Államok súlypontja keletről délnyugatra, Kalifornia és Texas irányába helyeződik át.

A demográfiai tény, amely szerint ma már az Egyesült Államok lakosságának mindössze 16 százaléka rendelkezik angolszász vagy kelta ősökkel, Lukacs szerint a kultúrák és értékrendek közötti különbségekben is mind markánsabban jelentkezik majd. Az EU önmagában nem jelent választást, hiszen az még jobbára csak egy gazdasági egység, és nagyon sok időnek kell még eltelnie a valódi politikai integráció létrejöttéig. Addig is, a nyugat védőbástyáját ma szerinte – a kínai áradattal szemben – Oroszország jelenti.

Magyarország Lukacs szerint egy, az Egyesült Államokhoz hasonló, osztálytalan társadalom irányába halad. Ennek az árát a fogyasztói kultúra térhódításával és a gyökértelenség érzésének elhatalmasodásával már ma is fizetjük. Lukacs szerint itt azonban világjelenségről van szó, és Magyarország – minden gondja ellenére – „lassan, de döcög” előre.

A jelenlegi bajokat a történész nem kizárólag a kommunizmus örökségének a számlájára írja: szerinte a magyar Szent István óta egy civakodó nép, és akkor is jócskán akadtak volna belviszályok, ha a II. világháborúban az országot az angolszászok szállják meg. Mivel a háború előtt is nagyon gyenge volt a középosztály, kommunizmus híján is 10-20 évbe telt volna Görögország polgári fejlettségi szintjének az elérése. Innen nézve pedig nem is akkora a lemaradás, hiszen a Kádár-rendszer utolsó 20 évében már kialakult egy kispolgári életforma – bizonyítva, hogy az ország mindent túl tud élni.