Marianne Mikko észt szocialista képviselő indítványától utóbb az uniós törvényhozó intézmény több platformja is elhatárolódott. Az észt EP-képviselő – az óriási felháborodás láttán – azzal magyarázta az indítványt, hogy az olvasónak tudnia kellene, ki ír bizonyos anyagokat az interneten, és ehhez a bloggereknek nyilvánosságra kellene hozniuk személyi azonosságukat, közölniük kellene, hogy kik állnak mögöttük, és alá kellene vetniük magukat valamilyen szakmai besorolásnak - számol be az EUobserver.
A dolognak – mondta Mikko – úgy kellene működnie mint a The Economist esetében, ahol a szerző nevének megjelenése nélkül is tudni lehet, kik és mit írnak. Az indokolás egy további pontja szerint a felelősségi viszonyokat is tisztázni kellene az interneten közzétett anyagokkal kapcsolatban.
A svédeket azonban mindez nem győzte meg, az indítványát egyesek a Ceausescu-rendszerben alkalmazott eljáráshoz hasonlították, amelyben minden írógépről leütési mintákat kellett leadni, hogy az „ellenséges szándékú” irományok szerzőit fel lehessen kutatni.
A felháborodás hulláma nyomán több svéd lap – közöttük a Helsinborgs Dagblad és a Västerbottens Folkblad – munkatársa is megszólalt, akik maguk is aktív bloggerek. Volt, aki azt a pluralitást, sokszínűséget és gazdagságot féltette, amit a világháló által adott naplószerű publikációs forma kínál, mások egyszerűen egy szabályozhatatlan médium megregulázására tett agyrémnek minősítették az eljárást.
Az Európai Parlament néppárti frakciójában is megszólaltak képviselők, akik hol egyszerűen csak „stupid” felvetésnek minősítették a baltikumi képviselő javaslatát, de volt aki úgy vélte, hogy a szovjet megszállás idején szerzett neveltetés buggyant ki az észt szocialista képviselőből. A felháborodás láttán az EP svéd sajtórészlege közleményt juttatott el az otthoni médiához, amelyben azt magyarázta, hogy egyéni elképzelésről van szó, nem pedig hivatalos jogszabály tervezetről.
