Egy nappal korábbra mediterrán-csúcstalálkozót szervezett a francia államfő, amelyen a földközi-tengeri térség gazdasági és biztonsági kapcsolatainak megerősítéséről fognak tárgyalni. A szír államfő mindkét eseményen részt vesz, csakúgy, mint Ehud Olmert izraeli miniszterelnök, bár kettejük között közvetlen kapcsolatfelvétel vagy megbeszélés nem várható.
Asszad meghívása – bár a sajtóban már néhány napja folytak róla találgatások – nyugati kormánykörökben általános meglepetést keltett. Szíria az utóbbi években amolyan nemzetközi pária státuszra volt kárhoztatva, részint a libanoni ügyekben játszott – vagy vélt – szerepéért, részint pedig a térségben tevékenykedő szélsőséges csoportok támogatásáért.
Utóbb azonban a damaszkuszi kormányzat javára írják, hogy támogatta az utóbbi néhány héten végrehajtott libanoni rendezést, emellett – egyelőre csak török közvetítéssel – tárgyalásokba bocsátkozott Izraellel, a Golan-fennsík hovatartozásának rendezéséről.
A Nyugat-számára bíztató jelek láttán, európai és arab államok is kezdik felvenni a kapcsolatokat Szíriával, abban az – alig titkolt – reményben, hogy Damaszkusz eltávolodik a térségben meglévő fő szövetségesétől, Irántól.
A szír elnök párizsi meghívását kommentálva a Financial Times rámutat, hogy a lépés Franciaországban is bírálatokat váltott ki: az ottani szocialista párt külügyi szóvivője elhibázottnak minősítette a lépést. A brit lap szerint a gesztus valószínűleg Washingtont is irritálni fogja. Más államok – például Nagy-Britannia – már a 2000-es hatalomra lépésekor kapcsolatot kerestek Asszaddal, később azonban látniuk kellett, hogy a Damaszkuszban adott ígéreteket ritkán tartják be.
