A „Karta Polaka” ugyan nem használható fel útiokmányként, a felmutatásával nem lehet határt átlépni, lehetőséget teremt viszont az anyaországban munkavállalásra, cégalapításra, iskolai és egyetemi tanulmányok folytatására, akinek ilyen igazolványa van, annak a lengyel állam fedezi a schengeni vízumöltségeket és a baleseti kiadásokat, olcsóbb a vasúti jegy, ingyenes a múzeumbelépő.
Az okmány bárki igényelheti, akinek egyik felmenője – szülő, nagyszülő – lengyel származású, és aki elfogadható szinten beszéli a lengyel nyelvet. Adott esetben két lengyel dédnagyszülő is elfogadható a státusz és az igazolvány elnyeréséhez. Nem irányoz elő a rendezés anyagi támogatást a külföldön élő lengyel kisebbségnek vagy tagjainak, ami – a Neue Zürcher szerint – könnyebben elfogadhatóvá teszi a dolgot Brüsszelben, mint ahogy volt az a magyar igazolvánnyal.
Az első okmányt Lech Kaczynski államfő máris átadta a litván fővárosban, emellett Fehéroroszországban és Ukrajnában is elkezdődött a kiadásuk, bár a sok a panasz az eljárás lassúságára. Arra is van példa, hogy a volt Szovjetunió távolabbi körzeteiből igényelnek – és kapnak – ilyen okmányt. Az érintett körzetekben mindenütt megnőtt az érdeklődés a lengyel nyelvi kurzusok iránt.
A keleti szomszédoknál általában gyanakvással nézik, hogy egyes polgáraik kiváltságokat kapnak. Litvániában még nem feledték el, hogy a lengyel hadsereg a XX. század elején lerohanta az országot. A fehéroroszok egyenesen poszt-kolonialista magatartást rónak fel Varsónak.
