Ferge Zsuzsa a 168 Órának adott interjújában kijelenti: a szegény ember lehet alázatos kérelmező vagy hangos követelőző, egyenrangú fél soha nem lehet, a magyar társadalom érzékelteti vele, hogy másodrangú polgár. Hozzáteszi: a közbecsülés hiánya az önbecsülés hiányához vezet, amelyhez hozzájárul a folyamatos létbizonytalanság és nélkülözés.
Ferge Zsuzsa szerint a magyar társadalom máig nem fogadta el, hogy aki szegény, az nem másodrendű. Míg a nyolcvanas években a többség empátiával közeledett a hajléktalanok felé, mára egyes városokban hatósági rendeletekkel tiltják ki őket. Mint mondta, az, hogy mindenki a saját szerencséjének kovácsa, XIX. századi amerikai mítosz, amely a milliomossá váló cipőpucolóról szól és amelyet Kelet-Európa most kezd átvenni. Történik mindez annak ellenére, hogy a rendszerváltás óta másfél-kétmillió ember került olyan nehéz helyzetbe, amelyből önerőből nem tud szabadulni.
Ferge Zsuzsa szerint a jóléti állam fenntarthatatlansága is kelet-európai védekező mese, tőlünk nyugatabbra a jóléti kiadások a GDP-hez viszonyítva nőnek vagy szinten maradnak, míg a térségben egyre csökkennek. A szociológus úgy véli, el kell dönteni, mit értünk kapitalizmus alatt: a minden területre kiterjedő versenyt vagy olyan rendszert, ahol marad helye a társadalmi összetartozásnak.
A segélyekkel kapcsolatban leszögezte: ma az alapösszeg 26 500 forint, azaz kevesebb, mint a létminimum fele. Ennél a gyermekesek kapnak többet, a segélyezettek többsége azonban gyermektelen, mindössze 50 ezer gyerek élhet segélyezett családban. Számukra a segély átlagösszege 32 ezer forint, a teljes összeg pedig hat gyermek esetében sem lehet magasabb a nettó minimálbérnél. A csökkentés tehát nem racionális javaslat, hanem politikai-társadalmi manipuláció.
Az eddig meghozott intézkedésekről elmondta: sok a kapkodás, holott az esélyegyenlőség csak központi elkötelezettséggel, hosszú távon érhető el. Példaként említette, hogy a legfeljebb nyolc általánossal rendelkező szegény szülők huszonötezer forintot kapnak, ha a gyerekeiket óvodába járatják, majd további tízezer forintot félévenként, ha a gyerek rendszeresen jár óvodába. Mint mondta, abszurd fiatal szülőknek azért fizetni, hogy ne képezzék tovább magukat.
Problémakánt említette azt is, hogy ingyenes étkezés csak a legszegényebb gyerekeknek jár, holott a szegény településeken mindenki küszködik. Ezért ha nincs elég forrás az egész ország számára, érdemes lenne a szegény falvaknak támogatást nyújtani, ezzel enyhülne a feszültség. Ferge Zsuzsa szerint kutatások bizonyítják, hogy a jelenlegi formája nem vezet sehova, mert az emberek tartós, szerződéses állásra vágynak. A szociológus a magas járulékterhek miatt a költségvetési kiadásokat más adókból finanszírozná, ez a foglalkoztatás javulását vonhatná maga után.
A cigányok munkanélküliségével kapcsolatban leszögezte: a fő baj az, hogy sokan hiába keresnek munkát, a munkáltatók akkor sem vesznek fel cigányt, ha diplomája van. Ezért Ferge szerint fejleszteni kéne a szociális gazdaságot, azokat az ágazatokat, amelyek nem a legmodernebb technológiával és a legnagyobb termelékenységgel dolgoznak, ez ugyanis javítja a foglalkoztatottságot, még ha az összterméket nem is növeli jelentősen. A szociológus hozzátette: az Oktatási Kerekasztal 2007-es munkái riasztó képet mutattak, akkor a riadalom cselekvésre késztette a kormányt. Azóta az ijedség elmúlt és a helyében széthúzás és kapkodás maradt.
