Mesélő-meditáló regény

Könyv. Konrád György a hetvenes évek végén megismerte Nyugat-Berlint, a nyolcvanas évek végén a családjával Colorado Springsben töltött egy évet, ott tanított. Mindkét, számára meghatározó jelentőségű helyet felidézi új, Inga című könyvében, amelyet leginkább esszéregénynek nevezhetünk, a prózai, hömpölygősen mesélő elemek olyan finoman keverednek benne az esszészerű töprengésekkel.

A 75 esztendős író gondolatban ingázik a számára jelentős helyek, például Budapest és Nyugat-Berlin, majd az egyesített Berlin, Budapest és a hegymagasi, falusi háza között. Ez az ingázás az élete része lett. Folyton elutazik, hazatér, mozog és megállapodik egy időre, egyvalami azonban összeköt minden helyszínt: a szemlélődés. Mostanában már leginkább csak üldögél, meditál, emlékezik. Ahogy írja: „Szép lassan kihúzódtam a forgalomból, az emlékeimmel bajlódom…” A bajlódik találó szó, nem egyszerűen elmeséli a vele történteket, hanem átgondolja, új kontextusba helyezi, valójában kutatja a saját életét.

Ingázunk az időben is, attól függően, milyen képek bukkannak fel, illenek éppen egymáshoz az emlékező gondolatmenetében. Közben a mesélés természetessége együttgondolkodásra késztet minket is. Meghatározó az időbeli ingázásnál a rendszerváltás időszaka, s mivel ez egyfajta viszonyítási pont, ezért Konrád György sokat ír 1944-ről, 1956-ról, ahogy vissza-visszatérő elemként foglalkozik például a fasizmussal, a kirekesztéssel, a demokratizálódással, ezek problémáival. Mindeközben sok helyen gyengéd szeretettel ír a gyerekeiről, feleségéről, a közös életükről. A nagy összefüggések hálójában ezek a meghitt momentumok adják számára a biztos pontot, a helyet, ahová mindig visszatérhet.

Konrád György: Inga. Noran kiadó, Budapest, 2008, 252 oldal, 3490 forint

Latin. Omara Portuondóról, a Buena Vista Social Club varázsos hangú énekesnőjéről a neve hallatán azonnal az a kép jut eszembe, ahogy Wim Wenders filmjén láthattuk egy jelenetben: a zenekar lemezfelvételekor éppen duettet énekel Ibrahim Ferrer énekessel, finom árnyalatokkal, mély érzésekkel, olykor hátborzongató érzékiséggel. Omara Portuondo ma is gyönyörű hangja mellett ritka érzelmi telítettségre képes, úgy, hogy elkerüli az érzelgősség csapdáját. A film bemutatása óta többször fellépett Magyarországon, jó néhány alkalommal együtt énekelt a szintén varázsos Ibrahim Ferrerrel. Ám amikor legutóbb koncertet adott a Művészetek Palotájában, akkor az Ibrahim Ferrer emlékére előadott dal közben nem csak őt járta át az elmúlás, a fájó hiány, mindannyian megrendülten hallgattuk őt.

Az énekesnő a hetvenes-nyolcvanas években az egyik legnépszerűbb előadó volt Kubában, ám a világ akkor ismerhette meg, amikor az 1996-ban forgatott filmet bemutatták. A közös album óta három szólólemezt is készített – most pedig ismét élőben élvezhetjük különleges hangját. Legújabb albuma, a Gracias anyagát hallhatjuk november 5-én este a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben.

Klasszikus. A Budapesti Fesztiválzenekar a következő két budapesti koncertjével folytatja a Haydn–Mozart Plusz elnevezésű sorozatát: november 3-án és 4-én 19.45-től Mozart D-dúr szimfóniája, Respighi: Gregorián hegedűversenye és Haydn B-dúr szimfóniája csendül fel a BFZ előadásában, Kádár István hegedűművész közreműködésével. A zenekart az 1960-ban Dél-Afrikában született Gerard Korsten vezényli. A neves karmester gyakran dirigál jelentős európai zenekarokat, a közelmúltban fellépett például a bécsi Konzerthausban, a salzburgi Grosses Festspielhausban, az amszterdami Concertgebouw-ban, a milánói Scalában. Most hat sikeres koncert után vezényli ismét a BFZ-t a Liszt Ferenc Zeneakadémián. EE