A pekingi nyári játékok férfi kalapácsvető-versenyének második és harmadik helyezettje fennakadt az ötkarikás doppingvizsgálaton, emiatt a Nemzetközi Olimpiai Bizottság megfosztotta őket érmüktől. Mindkét atléta fehérorosz, mindketten az elmúlt évek meghatározó alakjai, s mindkettőjükkel – akárcsak társaikkal – kapcsolatban régóta megfogalmazódott a tiltott eszközök használatának gyanúja.
A 2000-ben egyszer már lebukott és eltiltott Vagyim Gyevjatovszkij, illetve Ivan Tyihon esete külön-külön is okot adhatna kijelenteni, hogy lelepleződött a hosszú ideje sokak által rossz szemmel figyelt fehérorosz edzésmódszerek és versenyeztetés rejtélye. Együtt pedig különösen igaz ez az állítás.
Az ország nehézatlétái igazán a 2000-es években váltak domináns szereplőivé a dobószámoknak, igaz, egy-egy sportolójuk, mint Igor Asztapkovics már az 1990-es években is ért el kiemelkedő eredményeket, ami egyáltalán nem meglepő, hiszen a volt szovjet tagországokban nagyon komoly hagyományai vannak a szakágnak.
Ezért sikereik önmagukban még nem is adtak volna okot arra, hogy doppingolással gyanúsítsák, vádolják őket, ám a mód, amiként a nagy világversenyeken a csúcsra, vagy csúcsközelbe kerültek, már igen.
A fehéroroszok ugyanis szinte másolták a görög receptet – Tanu, Kenterisz, Falkia – azaz szinte egész évben a világtól távol, a hazai edzőtáborok zavartalan magányában készültek, a versenyidőszakban pedig az adott világbajnokságig, Európa-bajnokságig vagy olimpiáig szinte kizárólag országos versenyeken álltak rajthoz.
A recept működött: míg az 1999-es szabadtéri vb-n például egyetlen érmet sem szereztek a fehéroroszok, a 2000-es olimpián, illetve a 2001-es vb-n is két-két arany és bronz volt a termésük. 2003-ban, a csúcsévben, a párizsi vb-n három arany, egy ezüst és három bronz jött össze. Ráadásul, míg Edmontonban „csak” a két győzelem volt a dobóké, addig Párizsban csupán két bronzot nem a szuperszakág szállított.
A párizsi sikert egészen az idei évig nem sikerült megismételni, de a 2004-es athéni játékokon, valamint 2005-ben és 2007-ben is három fehérorosz dobó szerzett érmet a vb-n.
Pekingben ugyanakkor megint éremeső hullott a fehéroroszokra, hiszen Gyevjatovszkij és Tyihon mellett is még volt öt dobogósuk (1 arany, 2 ezüst, 2 bronz), ráadásul egy kivételével valamennyien a dobó szakágból.
Noha általánosítani nem szerencsés két pozitív tesztet produkált versenyző ürügyén, eseteik azonban mégis a teljes fehérorosz doboéletre rossz fényt vetnek, hiszen a háromszoros vb-győztes (2003, 2005, 2007) Tyihon és a kétszeres ezüstérmes Gyevjatovszkij zászlóvivői a helyi atlétikának. Honfitársaik hozzájuk hasonlóan „titkos” felkészülések után csak augusztusban bújnak elő Fehéroroszországból, s komoly versenyek nélkül, úgymond hidegen érnek el rendre kiugró eredményeket.
A két kalapácsvető ráadásul nem is az első, aki fennakadt a rostán. Hét éve Andrej Mihnevics súlylökő adott pozitív mintát és tiltották el két évre. Az ő esetének külön pikantériája, hogy szinte napokkal a 2003-as világbajnokság előtt térhetett vissza és meg is nyerte a számot Párizsban, ráadásul most a kínai fővárosban is szerzett egy bronzérmet. Mihnevics dicsőséges visszatérésének éve a női súlylökés sydneyi olimpiai bajnokának, Janyina Karolcsiknak a bukást jelentette. Neki egy 2003 júniusban adott mintájában találtak tiltott anyagot.
A két kalapácsvető mellett idén két másik doppingeset is rontja a fehéroroszok mérlegét, még ha Julija Leanzjuk súlylökő és Irina Bahanuszkaja gátfutó nem is tartozik a legnagyobb sztárjaik közé. Az ugyanakkor szintén elgondolkodtató lehet, hogy a nyáron lebukott Leanzjuk mintájában a kalapácsvetőkhöz hasonlóan – túl sok – tesztoszteront találtak.
