A már évek óta érlelődő válság, a dolgozókra - illetve munkaalkalom hiányában az állami vagy az állam által kikényszerített jóléti rendszerektől függő populációkra - nehezedő nyomás jelentős mértékben átrendezte Európa politikai térképét.
A jobbra tolódott szociáldemokráciáról és az eurokommunistákról leszakad és radikalizálódik a baloldal. Ez átmenetileg vagy a hagyományos vagy a posztfasiszta, xenofób jobboldal hatalomátvételét segíti elő, vagy - új marxista erők sikere esetén - negyven éve nem látott mértékben balra tolja az egész politikai hóbelevancot. A görögországihoz hasonló robbanások bárhol, bármikor előfordulhatnak – írja Tamás Gáspár Miklós a Népszabadságban.
Ugyanakkor a tőke és a polgári osztályállam hatalmát korlátozó társadalmi térfoglalás - amely önmagában is igen bizonytalan körvonalú - nem az egyetlen választási lehetőség. Az antikapitalista, azaz szocialista fordulat, akár hatalomátvétel lélektanilag és világszemléletileg elképzelhető, a lényeges előföltevéseknek a politikai célkitűzésekké változtatása azonban súlyos nehézségekbe ütközik. A bontakozó forradalomból könnyen lehet ellenforradalom.
