A HPV-fertőzés és a méhnyakrák kapcsolata

A méhnyakrák előfordulása az utóbbi évtizedben világszerte csökkent, de jelentős különbségek mutatkoznak a kontinensek között. Világviszonylatban a méhnyakrák a nők daganatos megbetegedésében a második helyen áll, mintegy 500 ezer új esetet fedeznek fel évente, ebből 25 ezret az EU országaiban. Kelet-Európában 31 ezer új beteget regisztrálnak, és 17 ezer nő hal meg évente. A térség országai között a méhnyakrák miatti halálozásban nem lehet kimutatni jelentős eltérést, ez elsősorban a lakossági szűrővizsgálat hatástalanságával magyarázható. Kelet-Európában is a fiatal (30–45 éves) nők betegsége a méhnyakrák, amely elsősorban a tartós HPV- (human papilloma vírus) fertőzéssel hozható összefüggésbe. Hazánkban a 2007-es adatok alapján 1250 új esetet fedeznek fel évente, és közel 450 nő veszti életét e betegség miatt.

A HPV-re jellemző, hogy csak sérült hámsejteknél okoz fertőzést. Ám a szexuális együttlét során fellépő mikrohámsérüléseken keresztül bejuthat a sejtekbe. A beépült vírus DNS-e a sejt korlátlan szaporodását indíthatja el, amely a gazdasejt daganatos átalakulását jelenti. A méhnyakrákos megbetegedések 72 százalékában a HPV 16-os és 18-as típusát mutatták ki, bizonyítva, hogy ez a két leggyakoribb magas kockázatú típus.

Összesen 15 HPV-típust soroltak a méhnyakrák kialakulása szempontjából a magas kockázatúak (vagy daganatkeltők) csoportjába. A HPV 16-os és 18-as mellett a 45-ös, a 31-es, a 33-as és az 52-es fordul elő leggyakrabban, és ezek közül is kiemelkedik a 45-ös, amely mind a laphámsejtes, mind a méhnyakmirigyhámrák esetében a harmadik leggyakrabban előforduló típus. A betegségnek ez utóbb említett formáját nőgyógyászati szűréssel nem könnyű felismerni, és a fiatal nők körében egyre gyakoribb.

A HPV-fertőzés azonban nem minden esetben vezet méhnyakrák kialakulásához. A fertőzés az esetek 80 százalékában átmeneti jellegű, a fennmaradó 20 százalékban azonban daganat kialakulásával kell számolnunk. A szexuális élet korai megkezdése mindkét nemnél elősegíti a HPV-fertőzés létrejöttét. Ezek a fertőzések azonban nagyrészt átmenetiek, hiszen 18 éves kor alatt ritka a méhnyakrák. Egy amerikai tanulmány (SEER) kimutatta, hogy előfordulása a 10–19 éves korosztályban 0/100 000/év, míg a 20–24 éveseknél 1,7/100 000/év.

Életkor szerinti bontásban a betegség két korosztályt fenyeget. Az egyik a 30–40 év közötti nők köre az előbb elmondottak miatt, a másik a 60 év felettieké, amikor az immunrendszer az életkorral magyarázhatóan átmenetileg gyengül.

A méhnyaki HPV-fertőzés a legtöbb esetben tünetmentes, a 16-os, 18-as típus által okozott infekciók megközelítőleg 50 százaléka 12 hónapon belül spontán megszűnik. Az azonban bizonyos, hogy a HPV képes kijátszani a gazdaszervezet immunrendszerét: nem okoz fertőzésre utaló tüneteket, viszont specifikus behatolási képessége van a bőr és a nyálkahártyák sejtjeibe. A nők jelentős részénél nem termelődnek ellenanyagok a természetes úton kialakuló HPV-fertőzés után, de még a kialakult immunválasz esetén sem ismerjük a védettség mértékét és időtartamát.

A HPV-oltással kiváltott immunválasz eltér a természetes úton kialakuló fertőzés utánitól. A HPV 16/18 védőoltás a természetes HPV-fertőzés hatására kialakulónál erősebb és tartósabb immunválaszt indukálva képes tökéletesebbé tenni a természetes védekezést. A vakcinával kiváltott ellenanyagok átjutnak a vérből a méhnyak hámszövetébe, ahol védelmet nyújthatnak az újabb HPV-fertőzéssel szemben. Megakadályozhatják, hogy az aktuális fertőzés újabb és újabb ép hámsejteket érintsen.

Nemrég tették közzé a HPV-vel még nem fertőződött 15–25 éves nők körében a vakcina hatásosságát vizsgáló tanulmány eredményeit. A követés 6,4 évére vonatkozóan a vakcina hatásossága 100 százalékosnak bizonyult a HPV 16/18-as típussal összefüggő rákmegelőző állapotú (CIN)2+ elváltozások tekintetében. A HPV 16-os és 18-as típusával szemben kialakuló teljes immunválasz a nők 98 százalékánál vagy még nagyobb részénél fennmaradt a 6,4 éves követés alatt, továbbá a védőoltás által kiváltott ellenanyagszint is magas és tartós volt.

A jelenleg is futó klinikai vizsgálati eredmények azt igazolták, hogy akár tinédzser- (9–14 év), akár fiatal felnőtt- (15–25 év), akár idősebb korban (26–55 év) beadva a védőoltást, jóval magasabb immunválasz alakult ki, mint amely egy HPV okozta természetes fertőzés során keletkezett. Az is igazolást nyert, hogy 9–14 éves kor között a védőoltás immunológiai adatai legalább kétszeresen meghaladták a 14–26 éves korúak között észlelt ellenanyagszint mértékét. Hatékonyság szempontjából a védőoltásra legalkalmasabbak tehát azok a tinédzser lányok, akik még nem élnek szexuális életet. A védőoltás 9-10 éves kortól adható.

A közhiedelemmel ellentétben a vakcináció minden szexuálisan aktív nőnek ajánlott, mivel a nemi életet élő nő ki van téve a daganatkeltő HPV-vel történő fertőzés és újrafertőződés veszélyének. Ráadásul a magas kockázatú HPV-fertőzés szervezeten belüli tartóssá válásának az esélye az életkor előrehaladtával nő. A korábban e fertőzést átvészelteknél is van értelme az oltásnak, mert az átmeneti fertőzés során kialakult immunválasz nem alakít ki megfelelő védelmet az újrafertőződéssel szemben.

A HPV-pozitív (de citológiailag negatív) nők is kaphatnak védőoltást, mert a HPV 16-os és 18-as törzsekkel való együttes fertőzöttség valószínűsége igen kicsi (kevesebb, mint 3 százalék). Ezekben a nőkben a vakcina teljes védelmet nyújt az ellen a vírustörzs ellen, amellyel az oltás beadásakor nem fertőzöttek, és részleges védőhatást válthat ki a fertőzést okozó ellen is. A hoszszú távú klinikai vizsgálatok arra is rávilágítottak, hogy az oltóanyagban nem szereplő, de a méhnyakrák kialakulása szempontjából a 3. és 4. helyen álló HPV 45-ös és 31-es vírussal szemben jelentős keresztvédelem alakult ki. Ez is hozzájárul az oltás által kialakított széles körű védelemhez. Azon nők is részesülhetnek védőoltásban, akiknél korábban CIN-t igazoltak, amenynyiben az oltás időpontját megelőző egy éven belüli szűrővizsgálatuk eredménye negatív volt.

A 26 év feletti nőkön végzett klinikai vizsgálatok eredményei alapján a magas kockázatú HPV-fertőzés elleni vakcináció ebben a korosztályban is nagymértékben hatékony és biztonságos. Minden oltásban részt vevő nő figyelmét fel kell hívni arra, hogy a vakcinációt követően is rendszeresen vegyen részt a szűrővizsgálatokon.

A vakcinával végzett klinikai vizsgálatok kedvező adatainak köszönhetően egyre több ország vonta be vagy tervezi bevonni védőoltási programjába a HPV elleni oltást a serdülő lányok körében. A HPV-vakcináció egyik kulcskérdése a támogatási rendszer. A bejáratott oltástámogatási rendszerű országokban nagyobb oltási hajlandóság várható azokhoz képest, amelyekben az oltás költségeit a páciensnek kell vállalnia.

A hatékony szűrővizsgála-tok mellett a vírus elleni vakcina széles körű alkalmazása jelentős mértékben csökkenthetné a méhnyakrák kialakulásának kockázatát.

A vakcinával végzett klinikai vizsgálatok kedvező adatainak köszönhetően egyre több ország vonta be vagy tervezi bevonni védőoltási programjába a HPV elleni oltást a serdülő lányok körében. A HPV-vakcináció egyik kulcskérdése a támogatási rendszer. A bejáratott oltástámogatási rendszerű országokban nagyobb oltási hajlandóság várható azokhoz képest, amelyekben az oltás költségeit a páciensnek kell vállalnia.

A hatékony szűrővizsgála-tok mellett a vírus elleni vakcina széles körű alkalmazása jelentős mértékben csökkenthetné a méhnyakrák kialakulásának kockázatát. Új eljárás a méhnyakrák megelőzésében Mivel a méhnyakrák kialakulásában oki szerepet játszik a magas kockázatú HPV-fertőzöttség, joggal merült fel az igény a védőoltás iránt. A HPV olyan mechanizmust fejlesztett ki, amellyel képes kijátszani a gazdaszervezet immunreakcióját, így a HPV-fertőzést követően létrejövő természetes immunválasz nem képes kivédeni a későbbi újrafertőződést. A HPV elleni védőoltásnak tehát olyan magas immunválaszt kell kiváltani, amellyel tartós és hosszú távú védettséget biztosít.

Ezt figyelembe véve fejlesztette ki két gyógyszeripari vállalat (GSK, MSO) a megelőző védőoltását. Mindkét cég vakcinatípusa a vírus azon mesterségesen, géntechnológiai úton előállított részecskéjét (L1 partikulum) foglalja magában, amely az immunválaszért felelős, és nem képes daganatos sejtburjánzás kialakítására. -->