Az érképződés gátlásával a daganatok ellen
Az érújdonképződés révén létrejövő erek szabálytalan szerkezetűek, könnyebben átjárhatók, s bennük a nyomás is nagyobb, ez a gyógyszereknek a daganatba jutását megnehezíti. A tumorokban létrejövő érképződés folyamatának elméleti alapjait először a magyar származású Judah Folkman ismertette, 1974-ben.
Érthető módon a kóros erezettség visszaszorítása számos előnynyel jár: romlik a daganat tápláltsága, csökken az áttétképzési hajlama és megnő a sejtosztódást gátló szerek kellő koncentrációban történő behatolásának az esélye. Számos kutatócsoport vizsgálta és vizsgálja ma is ennek lehetőségeit, s közülük a svájci székhelyű Roche gyógyszercégnek sikerült elsőként kifejlesztenie biztonságosan alkalmazható gyógyszert az érújdonképződés gátlására.
A bevacizumab új hatásmechanizmusú anyag, az erek növekedési faktora ellen a legkorszerűbb technológiával termelt fehérje, amely – jellemzően más szerekkel kombinálva – a korábbi kezelési eredményeket számos daganatban ezt megelőzően szinte elképzelhetetlen mértékben javította. A készítmény a célzott terápiás gyógyszerek körébe tartozik. Ezek az általánosan alkalmazott és ma is nélkülözhetetlen citosztatikumokkal szemben célzottan a daganatsejtek valamilyen speciális működését szabályozó mechanizmusokat befolyásolják. Vagyis amíg a citosztatikum az összes tumor (és elkerülhetetlenül néhány egészséges szövet) közös tulajdonságának tartható sejtosztódást gátolja, addig a bevacizumab a daganat kóros erezettségét. A különböző hatások a citosztatikumoknak és az érújdonképződés-gátló bevacizumabnak a klinikai gyakorlatban együttesen történő alkalmazásakor összegződnek, és javítják az eredményeket.
Mivel az érújdonképződés a rosszindulatú folyamatokban általános jelenség, a készítményt számos daganatfélénél és különböző stádiumaiban, illetve több más gyógyszerrel kombinálva vizsgálták és vizsgálják jelenleg is. Ezek a klinikai vizsgálatok különböző fázisoknál tartanak, közülük több már le is zárult, s a kedvező eredmények alapján a javallat eljutott a törzskönyvezésig, s így a betegellátásban történő alkalmazásig.
A gyógyszert eddig négy daganattípus kezelésére törzskönyvezték, és küszöbönáll az ötödik is. Hazánkban daganatellenes kemoterápiával kombinálva az áttétes vastag- és végbélrákos fekvőbeteg-ellátásban az onkológiai központokban finanszírozott. További két tumorfajtánál egyedi méltányossági eljárás alapján lehet hozzáférni. Az egyik az áttétes emlőrák első választású kezelése, míg a másik az előrehaladott – áttétes vagy kiújuló – tüdőrák kezelése, annak egy meghatározott alcsoportjában, és ugyancsak első választásként, kezdetben kemoterápiával, később önmagában. A méltányossági támogatást a legjobb terápiás eredményeket ígérő, illetve a legnagyobb biztonsággal kezelhető csoportokba tartozó betegek kapják meg előre egyeztetett és az onkológus szakorvosok által ismert szakmai szempontok alapján.
Sajnos a bevacizumab alkalmazását előrehaladott vagy áttétes veserákban a bevett kezelési módot jelentő interferonnal (az immunválaszt befolyásoló gyógyszerrel) kombinálva jelenleg az Országos Egészségbiztosítási Pénztár nem finanszírozza. Ez év első felében várható a törzskönyvezése az áttétes agydaganatok egy meghatározott csoportjában, de további daganattípusokban, illetve a már említettek további alcsoportjaiban is várhatók törzskönyvezések a következő öt-hat évben. Nem véletlen, hogy a Roche szándéka szerint öt-hat éven belül a készítmény lehet a gyógyszerpiac legjelentősebb szereplője, a legnagyobb forgalmú gyógyszer, megelőzve a jelenleg élen álló szív- és érrendszeri készítményeket.
A hazai onkológiai ellátásban meghatározó szervezeti változást jelentett a megfelelő személyi és tárgyi feltételekkel rendelkező onkológiai centrumok kialakítása. Ezekben a kezelés különféle módszerei vagy rendelkezésre állnak az adott intézményben, vagy máshol hozzáférhetők. A legkorszerűbb kezelési módot – a betegek megfelelő irányításával – több szakterület orvosaiból álló szakmai bizottság, az onkoteam javasolja. Így a különböző kezeléseket az optimálisnak tartott módon, egymás után, s a daganat előrehaladásával szükség szerint módosítva alkalmazzuk. Vagyis amikor a kezelés ellenére a daganat növekedni kezd, vagy újabb góc jelenik meg, új gyógyszerrel vagy gyógyszer-kombinációval folytatjuk a kezelést. Az eddig az időpontig eltelt időtartamot nevezzük „progressziómentes túlélésnek”.
A beteg megfelelő általános állapota és a kezelésbe való beleegyezése esetén tehát a legtöbbször újabb terápiákra is lehetőség nyílik, s így számára a jelzett időszakokon túl további esélyeket is biztosítani tudunk. A kezelések egymásra épülésének stratégiáját alapul véve érdemes bemutatni azt, hogy a bevacizumab ezt az időtartamot miként javítja (táblázat). Különlegesen kedvező a helyzet akkor, ha a gyógyszeres előkezelést követően az áttéteket el lehet távolítani, s így a beteg daganatmentessé tehető. A teljes túlélést vizsgálva sem „szégyenkezhet” a készítmény, mivel a daganatellenes kezelésben történő elterjedése óta két lényeges időhatár is megdőlt: a kétéves teljes túlélés vastag- és végbélrákban (25,1 hónapos eredményt elérve), és az egyéves teljes túlélés nem kissejtes tüdőrákban (12,3 hónapra növekedve).
Sajátos hatásmechanizmusa a citosztatikus kezelésekkor tapasztaltaktól (pl. vérsejtszámcsökkenés, hányinger, hányás, hajhullás) eltérő mellékhatásokat eredményez, ezek valószínűsége a kezelésre alkalmas betegek gondos kiválasztásával, azaz a haszon és a kockázat mérlegelésével jelentősen csökkenthető, s szerencsére általában kezelhetők, nem visszafordíthatatlanok, a betegek életminőségét nem rontják. A vérnyomás-emelkedés a szokásos gyógyszerekkel beállítható, a fehérjevizelés általában laboratóriumi módszerekkel kimutatható ugyan, de a klinikai következményei ritkák. A (többnyire visszafordítható) pangásos szívelégtelenség előfordulását csökkenti, hogy rossz szívizom-működésű betegek eleve nem kapnak bevacizumabot, a kezelésben részesülőket pedig rendszeresen ellenőrizzük.
Mivel a tromboembóliás szövődmények a kórelőzményi adatokkal és az életkorral függnek össze, a magas kockázatú betegek kiszűrhetők, s a kialakult eltérések kezelésének módszerei is ismertek. A bevacizumab ritkább szövődményeinek előfordulása a kezelésre alkalmas betegek körének meghatározásával csökkenthető. A fentiek miatt rendkívül lényeges annak a – törzskönyvben is szereplő – feltételnek a betartása, amely szerint a készítményt a daganatellenes szerek alkalmazásában jártas orvos felügyelete mellett kell alkalmazni.
A hazánkban mind több javallatban szereplő és egyre több beteg számára hozzáférhető készítménnyel szerzett kedvező tapasztalatok alapján a bevacizumab méltán nyerte el 2008-ban – megosztva – az év gyógyszere címet. A rosszindulatú daganatban szenvedő betegek érdekében bízom abban, hogy a finanszírozás a romló gazdasági helyzet ellenére is javul, s ennek a sok esetben nélkülözhetetlen gyógyszernek valamennyi jelenlegi és a klinikai vizsgálatok eredményei alapján várható újabb alkalmazási területeit a társadalombiztosító kész támogatni.
