Az orvostechnikai ipar is bajban van
Hasonlóan az autóiparhoz az egészségügyben is megfigyelhető egyrészről a kereslet visszaesése, de sokkal inkább a beszállítók indikálják a válságot. Erről nagyon kevés szó esett eddig, pedig a probléma óriási.
Az orvostechnikai eszközök esetében, és annak is egy szűkebb területén, a tb- támogatásban részesülő gyógyászati segédeszközöknél, ugyanis 2003 óta befagytak az árak, és ez rengeteg kérdést vet fel. Először nézzük a gazdasági hatásokat.
Az elmúlt hat évben bekövetkezett infláció (az éves infláció 3,7 és 8 százalék között mozgott), a nagymértékben változó (főleg növekvő) üzemanyag- és importárak emelkedése 2008-ra oda vezetett, hogy értelemszerűen felvetődött a betegráfizetések növelése, ez viszont törvényileg (gyógyszer-gazdaságossági törvény) tiltott volt. A gyártók, forgalmazók azzal szembesültek, hogy egyrészről van a betegkiszolgálási kötelezettségük, másrészről az adott terméket – a 2003. évi áron – már veszteséges kiadni.
A dilemmát feloldani nem lehet. Egyet ugyan tehet a gyártó, leveteti a terméket a tb-támogatási listáról, és megpróbálja készpénzért eladni. Ez mindaddig nem járható út, amíg csak egyetlen hasonló tb-támogatott termék is a listán marad, hiszen az mégiscsak olcsóbb a beteg számára. Még egy lehetőség van – ez azonban már jogszerűtlen – hasonló, de gyengébb minőségű termékkel helyettesíteni az eredetileg tb-támogatásba befogadott terméket. Ebben a helyzetben érte el a gazdasági válság a gyógyászati segédeszközök piacát a hirtelen és drasztikusan romló forintárfolyammal (a 2008. évihez képest 25 százalékos gyengülés!), a lakosság fizetőképes keresletének csökkenésével, ez pedig egyértelműen megmutatkozik majd az egészségügyi szolgáltatások igénybevételénél is.
A felmérést 2008. december 1-jén publikálták, 2008. évi adatokat vizsgálva.
Mindezen adatok azt vetítik előre, hogy a 300 forint/euró árfolyam, a vények kiváltásának csökkenő száma, a kórházak fizetőképességének romlása oda vezet, hogy tömegesen jelentenek majd csődöt a gyógyászatisegédeszköz-gyártók, -forgalmazók is, illetve vonulnak ki az országból az akár 10-15 éve jelen lévő cégek. Ez tovább fokozza a munkanélküliek számát, csökkenti az állam adóbevételeit, de ennél sokkal nagyobb bajként egyre kisebb biztonsággal lehet majd ellátni megfelelő termékekkel a rászorulókat. Márpedig a következő években kritikus tényező a lakosság munkaképességének a megőrzése. Magyarországon 2008-ban mintegy kétmillió ember szorult gyógyászati segédeszközök használatára. A probléma túlmutat az OEP és az Egészségügyi Minisztérium hatáskörén. A gyógyászati segédeszközök/orvostechnikai eszközök kedvezményes (5 százalékos) áfakörbe vonásával mintegy ötmilliárd forint többlethez jutna az OEP az idén, és ez lehetővé tenné a differenciált árrendezést, és új, hatékony terápiát biztosító eszközök befogadását is.
A kormány azonnali elhatározása kell ahhoz, hogy azt az iparágat is megsegítse, amely a lakosság egészségmegőrzésében nélkülözhetetlen. Még időben vagyunk.
