Az alapítvány válságkezelő csoportja nyilatkozatokat és statisztikákat tanulmányozva, helyszíni terepszemle után jutott erre a köveztetésre. Horváth Aladár, az alapítvány elnöke bírálta a miskolci önkormányzatot, mert húsz éve képtelen eldönteni, mit tegyen a városban lévő "zárványokkal". A sokat emlegetett Avas-lakótelepen szerinte nem romlott a helyzet, a Miskolc más részein kialakult nyomortelepeken viszont katasztrofálisak a körülmények. Ugyanez érvényes a város melletti területeken létrejött úgynevezett "vadtelepeken" – írja a Népszabadság.
Óriási feszültségek halmozódtak fel. Az elnök kitért arra is, hogy sok roma fiatal számára sajnálatos módon különféle kétes egzisztenciájú "vajdák" és cigányvezetők jelentik a (negatív) mintát. Hangsúlyozta: a rasszista megközelítést elutasítva az alapítvány partner abban, hogy nyíltan, tabuk nélkül vitassa meg a súlyos problémákat.
A városi rendőrkapitányt - mint ismeretes - a sokak által cigányellenesnek minősített kijelentései miatt először elmozdították tisztségéből, majd rövid időn belül visszahelyezték posztjára.
Iványi Gábor metodista lelkész elhibázott és kapkodó döntésnek nevezte a kapitány visszahelyezését, de ha már így alakult, javasolta, hogy "folytassák a kapkodást", és hasonló gyorsasággal mentsék fel tisztségéből. Nem puszta elszólás volt, amit a kapitány mondott - közölte. Iványi Gábor is számon kérte a város vezetőin az elmulasztott szociális intézkedéseket. Az a sokfelé tapasztalható módszer, hogy a szegényeket igyekeznek kitolni a településről, nem méltó egy "európaiságával és kereszténységével hencegő országhoz" - jegyezte meg a lelkész.
