Matteo Borrini antropológus szerint az ásatások most először bizonyították be, hogy a XVI. századi Velencében a vámpírokat okolták a pestis terjedéséért, ezért rituálisan "megölték" őket úgy, hogy a szájukba valami ehetetlen tárgyat tettek – írja a Reuters.
A Velencétől három kilométerre található Lazzaretto Nuovót a középkorban egyfajta szanatóriumként használták, ahol a fertőző betegeket, köztük a pestisben szenvedőket különítették el. A XIV – XVII. század között a pestis több hullámban támadta meg Európát, a Fekete Halál gyógymódja ismeretlen volt.
Bornini szerint a most feltárt lelet tárgyi bizonyítékkal szolgál arra, hogyan született meg a vámpírok mítosza a pestis és a testek bomlásának rejtélyéből. A tömegsírokat az újabb és újabb áldozatok miatt rendszeresen felnyitották és értetlenül álltak azelőtt, hogy a testek haja és körme tovább nőtt a halál után, a szájukon pedig sokszor vér csorog. A szájukban található baktériumok lebontották a halotti lepleket, így láthatóvá váltak a fogak.
A velenceiek "lepelevőnek" nevezték el ezeket a halottakat. A középkori hiedelmek szerint a "haláltalanok" a többi holttest életerejéből táplálkozva gyűjtöttek annyi energiát, hogy visszatérhessenek az emberek közé, ahol tovább terjesztették a kórt. A vámpírok megöléséhez el kell távolítani a leplet, majd a halott szájába valamilyen ehetetlen tárgyat, például téglát kell rakni – írják le a módszert korabeli szövegek, amelyeket a most megtalált lelet szerint alkalmaztak is.
A véren élő szellemekkel kapcsolatos történetek több ezer éves múltra tekintenek vissza, de a modern vámpír fogalma Bram Stoker Dracula című 1897-es regénye nyomán kristályosodott ki.
