"Kiskapuk, trükkök mindig voltak" - Stadler egyetemi előadása
– Azért olyan nagyon sokáig nem voltam én juhász – vágott a közepébe Stadler József vállalkozó az egyetem egyik előadótermében. – Gyerekkoromban megfogtak szüleim piaci kiruccanásai. Ízelítőt kaptam, milyen eladni, venni. A téeszben valóban juhászként dolgoztam, de hamar az akkori tsz-ker-hez kerültem, s onnan elindultam felfelé. Egyszer pécsiekkel is üzleteltem – kapott fel egy baranyai szálat a vállalkozó. – Az itteni üzletkötő kétezer vagon sört rendelt, ami azután a nyakán maradt. Nekem szóltak, Jóska, segíts – mondta.
És Jóska segített. Megvette, és haszonnal eladta az árut. Majd egyre többet vett, mígnem megalapította cégét, amely a volt Szovjetunió romjain alakult államokkal üzletelt.
– Dőlt a pénz. Egyszer az ellenőrök le is számoltatták, stimmel-e a házipénztárba írt összeg. Stimmelt: 1,2 milliárdot számoltak le.
Aztán folytatta.
– Kiskapuk, trükkök mindig voltak, lesznek is. Mindig tartottam ügyvédeket magam mellett, akik jól végezték a dolgukat, de mégis baj lett. Azt hittem, ha annyi adót fizetek, mint az összes többi vállalkozó együtt Bács megyében, nem piszkálnak.
De mégis piszkálták: elítélték. Erről szólva arra hívta fel a leendő jogászok figyelmét, a „nagy ügyeket” vagy „zavarják le” a parlamenti választások előtt, vagy húzzák el, de semmiképpen ne azok közben kerüljön sor az ítélet kihirdetésére, mert szerinte azok közelsége befolyásolhatja a döntés szigorúságát.
Stadler Jószef terveiről is beszélt.
– A mostani kétezer négyzetméteres helyett húszezer négyzetméteres lesz az új áruházam. Ha Amerikában megjelenik egy új ruha-kollekció, az nálam is kapható lesz.
