Az már természetes, mondja az alkotmányjogász, hogy ezeknek az ünnepeknek része a rendbontás, ez nem magyar jelenség, a világon mindenhol megvannak azok a„balhés” csoportok, amelyek a nemzeti ünnepeken is összeütköznek a rendőrökkel. Nálunk - teszi hozzá - még nem is olyan súlyosak ezek a zavargások, mint a fejlettebb demokráciák egyikében-másikában, pedig Magyarországon a rendszerváltás óta most a legnagyobb az elégedetlenség, az agresszió, a radikalizmus ehhez képest mégis nagyon alacsony szinten van, sőt, az emberek rendpártisága egyre erősebb lesz.
Az alkotmányjogász szerint ennek az a furcsa magyar modell a magyarázata, amelyben a nagy pártok, főleg a jobboldalon, rendre elszívják a levegőt a kisebb radikális pártok elől. Ez a folyamat már 1990-ben elindult, érdekes módon a baloldalon, amikor Horn Gyula rengeteg kapitalizmust tagadó állítást lebegtetett, és ezzel gyakorlatilag elvette a szavazókat a radikális baloldalról, a Munkáspárt nem is került be a parlamentbe.
Hasonló játszódott le a jobboldalon is, ahol Antall József a német modellt követve azon dolgozott, hogy tőle jobbra már ne legyen senki, ezért belül akarta tartani a radikalizmust. A MIÉP esetében ez ugyan nem sikerült, ám a párt a választási rendszer miatt 1994-ben még nem jutott be az Országgyűlésbe, 1998-ban pedig a parlament egyszerűen „háziasította” Csurkáékat, akiknek szavazóit aztán a Fidesz el is szívta, így a MIÉP 2002-ben ki is esett. Tölgyessy szerint most új helyzet állt elő, az őszödi beszéd és a válság egy újfajta radikalizmus szült, amely elsősorban a fiatalok közt hódít, és megjelent egy új párt, a Jobbik is, amely először emelt be politikájába a cigányellenes előítéletet. Úgy tűnik, mondja az alkotmányjogász, a párt esélyei most jobbak is, mert nem hagyja, hogy elszívják a közönségét, a Fidesszel szemben határozza meg magát. Az EP-választás Vonáéknak akár még kedvező is lehet, de Tölgyessy inkább úgy gondolja, a magyar modell tovább működik majd, és marad a mostani állapot: a hatalmas elégedetlenség és a kevés radikális erő.
