A nagy fehércápák vadászati stratégiájára nehéz fényt deríteni, a Miami Egyetem kutatói ezért a sorozatgyilkosok estében használt profilelemzéshez folyamodtak. 340 olyan esetet elemeztek, amelyek során a cápák fókát ejtettek el Dél-Afrika partjainál – jelenti az AP.
Neil Hammerschlag, a tanulmány egyik szerzője úgy véli: a vadászat során a cápák nem egyszerűen közel lopakodnak az áldozataikhoz a vízben. A prédát olyan távolságból figyelik, ahonnan kényelmesen szemmel tarthatják, de nem ijesztik el. Elsősorban a fiatal és magányos egyedeket választották ki és csak akkor támadtak, ha más cápa nem volt a közelben. Pontosan meghatározott támadási bázisukról indítottak koncentrált támadást és tanultak a korábbi esetekből – áll a zoológiai folyóiratban publikált tanulmányban.
A sorozatgyilkosok és a cápák közötti kapcsolat felfedezése is regénybe illő. Az ötletgazda, R. Aidan Martin cápakutató egy olyan detektívregényt olvasott, amelyben a gyilkost a támadásainak helye és módszere szerint fedték fel.
Az úgy nevezett geográfiai profil vázolásának módszere ekkor újdonságnak számított, ezért a kutató kapcsolatba lépett Rossmóval, a terület úttörőjével. A nyomozó és a biológus együtt dolgozta ki a módszert, amelynek segítségével a sorozatgyilkosokhoz hasonlóan "leplezték le" a cápákat.
