A közvélemény kutatások egyértelműen bizonyítják, hogy a két párt választótábora nagyban átfedi egymást és a pillanatnyi politikai időjárástól függően jelentős szavazói tábor mászkál a két párt között. Ezzel a magyar politikatörténetben egyedülálló jelenség jött létre, a Dupla Párt, ami az egyik oldalról nézve mérsékelt, a másik oldalról nézve szélsőséges.
Ilyen politikai szörnyszülött lehetett az első világháborút és Trianont követő mély válságban az Egységes Párt is. Csak akkor még nem létezett a modern média és az általa közvetített kettős beszéd, amelynek révén Orbán megvalósíthatta Karinthy híres tréfáját: Álmomban két párt voltam és magammal társalogtam – fogalmaz a Népszavában Ágh Attila.
A magyar pártrendszer radikálisan átalakult és az utolsó lökést ehhez a globális válság adta meg. A legnagyobb párt az új rendszerben mégsem a Dupla Párt, bár az ikrek elvitték az európai választáson megjelent 36 százalék nagy részét, mintegy 70 százalékát. A legnagyobb párttá ugyanis az Apátia Párt nőtte ki magát, s az a nagy kérdés, hogy az európai választások ebben is új tendenciát jeleznek-e, s ezentúl mi is követjük a többi új demokrácia - mondjuk Lengyelország - trendjét, ahol a hazai választásokon is elég alacsony a részvétel, vagy az alacsony részvétel pusztán abból adódik, hogy ezek nálunk is "másodrendű" választásnak számítanak.
A magyar politikai közvélemény mélységesen mély megosztottsága igen sajnálatos ugyan, de mint motiváló erő mégiscsak a magas részvétel irányába mutat. Másfelől azonban sok körülmény utal az új tendencia megerősödésére, mindenekelőtt az, hogy a Dupla Párt szavazóinak magas, az Apátia Párt támogatóinak pedig alacsony a választási hajlandóságuk. A pártrendszer átalakulása ugyanakkor abban is megmutatkozik, hogy több új párt is próbálkozik, hiszen most kisebb a belépési díj, s ennek következtében a megszokottnál több párt kerülhet öt százalék alá, ami még súlyosabbá teszi a bejutott pártok által kapott voksokat.
