Feltehető tehát, hogy az országban a változás iránti szándék és a felgyülemlett türelmetlenség sem pusztán az életszínvonalról szól, hanem sokkal inkább arról, hogy a kormányzás már húsz éve alacsony hatékonysággal működik. Ha a magyarok többsége változást szeretne, akkor bizony arra a megnyugtató érzésre vágyik, hogy jól mennek a dolgok körülötte - fogalmaz a Népszavában Ágh Attila politológus.
Ez a várakozás most a csodavárás formáját ölti, amelyben a biztonság és a bizonyosság megelőzi a szabadságot, mert a társadalmi élet számos szféráját áthatja a zűrzavar és a felelőtlenség, vagyis az egyént ellenséges és kiszámíthatatlan világ veszi körül.
A közvélemény-kutatások visszatérően megerősítik azt a tényt, hogy az emberek elégedettek ugyan a demokráciával amúgy általában, de nagyon is elégedetlenek amúgy konkrétan magának a rendszernek a működésével, a demokratikus állam alacsony hatékonyságával. Populárisan felvetve a kérdést, mitől jön indulatba a magyar gyalogpolgár, attól hogy öt államtitkárral kevesebb van, mert úgymond „az állam magán kezdi”, vagy attól, hogy rendszeresen lopnak a kertjéből.
Az utóbbi milliókat érint és érdekel, az előbbi csak azt a száz embert, aki részt vett a szakmai vitákban, s közülük végül azok kerekedtek felül, akik egy vállalat módjára képzelték el az állam irányítását, pedig ez Nyugaton már a nyolcvanas években lecsengett.
Az MSZP-t még mindig megbabonázza és lebénítja a múlt árnyéka, az a félelem, hogy a fejére olvassák a régi, mindenható államhoz való kötődést. Az új jelszó az volt, hogy le kell építeni az államot, s ez a sovány és gyenge állam-ideál nagyon udvariasan szólva is gyenge kormányzati működésre vezetett, ami az utóbbi idők közüzemi botránykrónikáival kombinálva tömeges elégedetlenséget váltott ki.
