Szerbia a kapu előtt

Az EU fontos lépést tett abba az irányba, hogy megkezdjék a csatlakozási tárgyalásokat Szerbiával, ám az előrehaladás Belgrádon múlik, főleg azon, hogy képes lesz-e a teljes körű együttműködésre a hágai Nemzetközi Bírósággal a háborús bűnökkel vádolt Ratko Mladic és Goran Hadzic felelősségre vonása ügyében. Az elemzők így kommentálják az uniós külügyminiszterek tegnapi luxembourgi tanácskozásán született döntést, amely áttörést hozhat az Európai Unió és Szerbia kapcsolataiban.

Az előrelépés esélye annak nyomán nyílt meg, hogy szeptember elején, az ENSZ-közgyűlés ülésszakán Koszovóval kapcsolatban EU–szerb határozati javaslatot sikerült elfogadtatni. Catherine Ashton, az unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője már jelezte is, hogy Brüszszelben szívesen biztosítanának helyszínt a Szerbia és Koszovó közötti tárgyalásoknak. Ezek megkezdése a hírek szerint novemberben várható.

A külügyminiszterek most felhatalmazták az Európai Bizottságot, készítsen véleményt arról, hogy Szerbia készen áll-e a csatlakozási tárgyalások megkezdésére. A megfigyelők szerint az EU ezzel igyekszik „jutalmazni” azt, hogy „Belgrád érett magatartást tanúsított a Koszovóval párbeszédet kezdeményező ENSZ-közgyűlési határozat meghozatalakor”. Erre utalt nyilatkozatában Steven Vanackere, a soros elnökséget adó Belgium diplomáciájának irányítója, aki egyúttal azt is hangsúlyozta, hogy Szerbia számára szintén rendkívül fontos a luxembourgi döntés.

A balkáni ország tavaly decemberben adta be csatlakozási kérelmét, azóta vár az EU reagálására. Azzal, hogy a külügyminiszterek most zöld jelzést küldtek az Európai Bizottság felé, ha minden kedvezően alakul, a jövő év második felére megszülethet az unió brüsszeli végrehajtó testületének a véleménye Belgrád tárgyalásindításra való felkészültségéről.

Abban szintén teljes az egyetértés, hogy a luxembourgi bejelentés még egyáltalán nem jelenti a csatlakozási tárgyalások közeli érdemi megkezdését, Szerbiának szigorú feltételeknek kell megfelelnie a csatlakozási folyamat beindításához. Ezek közé tartozik a Koszovóval folytatandó párbeszéden, valamint a nyolcezer boszniai muzulmán haláláért felelős Ratko Mladic elfogásán és kiadatásán kívül a demokratikus reformok végrehajtásának felpörgetése és a Szerbiával szemben ellenérzéseket tápláló nyugat-balkáni országok kiengesztelése is.

Az uniós külügyminiszterek ,,azt is elvárják Belgrádtól, hogy az ENSZ alapokmánya szellemében normalizálja kapcsolatait szomszédaival, és működjön együtt valamennyi EU-tagállammal, főleg a Szerbiával bármiféle egyezkedést makacsul kizáró Hollandiával. Szerbiából csak akkor válhat hivatalos tagjelölt, ha abban minden tagország egyetért. A szomszédok közül Szlovénia már az unió és az eurózóna tagja. Horvátország abban bízik, hogy a közeli években csatlakozhat az európai integrációhoz. Ráadásul Macedónia és Montenegró is előrébb tart a sorban, mint Szerbia, ha a pillanatnyi uniós bővítési kilátásokat nézzük.

Ezt az ellenállást összegezte Carl Bildt svéd és Radoslaw Sikorski lengyel külügyminiszter közös levelében, amelyet Catherine Ashtonhoz, az EU külügyi főképviselőjéhez intéztek. Ebben nem kevesebbet állítottak, mint azt, hogy az unióban 2020-ig nem lesznek meg az új tagok befogadásához szükséges feltételek, ennek következtében olyan államok maradnak kívül a közösségen, mint például Ukrajna.

Ezért azt sürgetik, hogy Ashton lépjen fel határozottabban a közösségi szomszédsági és partnerségi politika megváltoztatása érdekében, különös tekintettel hat országra, így Azerbajdzsánra, Örményországra, Fehéroroszországra, Grúziára, Moldovára és Ukrajnára.

Ezt az ellenállást összegezte Carl Bildt svéd és Radoslaw Sikorski lengyel külügyminiszter közös levelében, amelyet Catherine Ashtonhoz, az EU külügyi főképviselőjéhez intéztek. Ebben nem kevesebbet állítottak, mint azt, hogy az unióban 2020-ig nem lesznek meg az új tagok befogadásához szükséges feltételek, ennek következtében olyan államok maradnak kívül a közösségen, mint például Ukrajna.

Ezért azt sürgetik, hogy Ashton lépjen fel határozottabban a közösségi szomszédsági és partnerségi politika megváltoztatása érdekében, különös tekintettel hat országra, így Azerbajdzsánra, Örményországra, Fehéroroszországra, Grúziára, Moldovára és Ukrajnára. -->