A hazai közélet jelenlegi állapotát nem csupán a Fidesz ereje, hanem legalább ennyire a hagyományos magyar baloldal bukása és valamennyi ellenzéki párt erőtlensége magyarázza – mondta Tölgyessy Péter, jogász, politikai elemző a Kossuth Rádió reggeli műsorában. Szerinte az elmúlt négy év bajaival a szocialisták kormányzóképességébe vetett általános hit szertefoszlott, a párt nemrégen még megingathatatlannak látszó társadalmi beágyazottsága megbicsaklott.
Az új évezred első két országgyűlési választásán az MSZP a szavazatok 42, majd 43 százalékát kapta, most viszont ereje 19 százalékra esett: a pártot legbiztosabb törzsközönsége is elhagyta. 2006-ban az egykori MSZMP-tagok 77 százaléka még a szocialistákat választotta, a Fideszre csak 13 százalékuk voksolt, de 2010-ben már a régi párttagok 46 százaléka a Fideszt támogatta.
A legfiatalabb szavazókra a baloldal sosem gyakorolt igazán vonzerőt, ám szilárdan kitartottak mellette mindazok, akiknek családja felemelkedésként élte meg az államszocializmus évtizedeit. Így az MSZP hívei közt akadnak igen alacsony és nagyon magas társadalmi státusú emberek, egyformán ott vannak mögötte az új magyar kapitalizmus legnagyobb nyertesei és vesztesei. Szavazóinak legalább kétharmada a piaci átmenet kárvallottja vagy inaktív, akiket a kulturális azonosság tartott eddig a folyvást piacosító párt mögött.
Hallatlanul összetett közönségük következtében a szocialisták kormányzati politikája mindig is a számtalan egymással ütköző érdek és akarat közötti egyensúlyozást jelentette. A parancsuralom körülményei között ennek igazi mestere Kádár János volt, de még Horn Gyula is értette: kik a szavazói pártjának. Pontosan tudta: a kisemberek millióinak kielégítése nélkül nem nyerhet választást.
A Nagy Imre „új szakasza” óta előrehaladó piaci reformok veszteseit kezdettől állami újraelosztással kompenzálta a szocialista hatalom. A személyes fogyasztás állandó növelése nála az állam legfőbb igazolása. Így nem pusztán politikusi rövidlátás, hanem mélyebb szerkezeti okok, a szocialisták támogatóinak legfőbb vágyai vezettek az állandó túlköltekezéshez, és utána a megszorításokhoz.
Ezek egyre rövidülő és fájdalmasabb ciklusai viszont mindjobban lejáratták a reform gondolatát. 2002-ben a baloldali koalíció a régi magyar társadalmi modell fokozódó elfáradása közepette vette át a kormányzást. A Fidesz rohamainak terhe alatt szenvedő szocialisták egyre kevésbé tudtak egyensúlyozni közönségük rétegei között, de a politikusi tehetség és a valóságismeret is mindjobban hiányzott a megfontolt politikához. Előbb a jobboldal által elvitatott választói felhatalmazását megerősíteni akaró Medgyessy Péter kezdett mértéket nem ismerő osztogatásba, majd Gyurcsány Ferenc indított doktriner, felülről való modernizációs kísérletet.
Ám kényszerűen megszorításokkal párosított civilizátori missziója végképp összeroppantotta a baloldal választói támogatottságát. Ezzel a magyar baloldal mindkét régi hagyománya: a kisembervédő újraelosztó magatartása és a modernizáló elszánása egyformán súlyos kudarcba fordult. A szocialista képviselőcsoportig érő korrupciós ügyek csak még átélhetőbbé tették a szocialista politika bajait a legszélesebb választóközönség számára.
Tölgyessy Péter további gondolatait itt olvashatja tovább.
