Indokolni kell az elbocsátást
Nem felel meg az alkotmány szellemének az, hogy egy tavaly decemberi törvénymódosítás óta indoklás nélkül fel lehet menteni a köztisztviselőket – határozott tegnap az Alkotmánybíróság (AB), amely azonnali hatállyal meg is semmisítette az erről szóló joghelyeket a szabályozásban. A taláros testület egyhangúlag hozta meg döntését, ám Stumpf István párhuzamos indoklásához végül Bihari Mihály, Bragyova András és Paczolay Péter is csatlakozott.
Az AB közleménye hangsúlyozza: a hatékonyabb állami működés érdekében szükség lehet a köztisztviselőkre vonatkozó felmentési szabályok könnyítésére, ám a munkáltató jogköre e területen nem lehet korlátlan.
Kifogásaik közül több már a kormánytisztviselők indoklás nélküli elbocsátásról szóló szabályozás megsemmisítésekor is előkerült, így a tegnapi döntés nem érhette váratlanul a kabinetet. A két döntés között mégis van egy lényeges különbség: téli határozatában az AB május 31-i hatálylyal semmisítette meg a kifogásolt passzust, most azonnali hatállyal. Akkori indoklásuk szerint az azonnali megsemmisítés jogbizonytalanságot eredményezett volna. Ezzel szemben a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény külön-külön bekezdésekben szabályozza az indoklás nélküli felmentés, a felmondás és az elbocsátás eseteit. Az azonnali hatály azt jelenti, hogy indoklás nélküli felmentésre a határozat Magyar Közlönyben történő közzététele után nem lesz lehetőség.
A köztisztviselők jogállásáról szóló törvény az önkormányzati hivatalok 37-38 ezer dolgozójára, valamint az Országgyűlés, a Köztársasági Elnök Hivatalánál, a Gazdasági Versenyhivatalnál, az Állami Számvevőszéknél vagy hasonló intézményeknél dolgozókra vonatkozik. n K. R
Szóba került a visszamenőleges hatály
A tárgyalás során felvetődött a visszamenőleges hatályú megsemmisítés is. Stumpf István indoklásában hangsúlyozza: „A jogbiztonságot súlyosan sérti, ha az új, illetve többletkötelezettségeket előíró jogszabályi rendelkezések kihirdetése és hatálybalépése közötti felkészülési idő elmarad vagy olyan rövid, hogy nyilvánvaló, a jogszabály címzettjei jóhiszeműségük, legjobb szándékuk és igyekezetük ellenére sem – vagy csak rendkívüli erőfeszítések árán – tudnának kötelezettségeiknek eleget tenni.”
