- Múlt pénteken bombaként robbant a hír, hogy megszakadtak a tárgyalások a magyar kormány, valamint a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és az Európai Bizottság között; delegációik idő előtt távoztak hazánkból. Később a kormány azt közölte, hogy csupán előkészítő látogatásról volt szó, amely a tervezettnél valóban korábban ért véget. Pontosan mi is történt a múlt héten?
- A tények teljesen evidensek. Első körben a magyar kormány elővigyázatossági pénzügyi segítséget kért az IMF-től és a bizottságtól (erre november közepén került sor – a szerk). Ezt követően azzal a kéréssel fordult a szervezetekhez, hogy nem a formális tárgyalások részeként, hanem annak előkészítése céljából találkozhasson képviselőikkel. Az informális egyeztetést a bizottság részéről Barbara Kaufmann, a gazdasági és pénzügyi főigazgatóság főosztályvezetője vezette, és én is részt vettem a találkozók egy részén múlt hét szerdán és csütörtökön. Olli Rehn uniós gazdasági és pénzügyi biztos végül csütörtökön az IMF-el szorosan egyeztetve döntött úgy, hogy az adott körülmények között nem látja célszerűnek az előkészítő megbeszélések folytatását.
- Olli Rehn szóvivője útján már akkor közölte, hogy döntése összefüggésben van a magyar jegybank függetlenségét állítólag veszélyeztető törvénymódosító tervezettel. Egybehangzó sajtóértesülések szerint emellett a pénzügyi stabilitási törvény parlament elé terjesztett változatát, valamint az IMF-hitel fajtáját illetően voltak a legnagyobb nézetkülönbségek. Meg tudja ezt erősíteni?
- Sem az IMF, sem a bizottság nem állt elő semmilyen váratlan javaslattal. Amikor a bizottság megkapta a kormány kérését, előbb tájékoztatta arról a Gazdasági és Pénzügyi Bizottságot (EFC), majd a november végi Ecofin-ülés elé terjesztette azt, és teljesen világos álláspont alakult ki ezekben a kérdésekben. Ezzel az állásponttal a magyar kormánynak is tisztában kellett lennie, hiszen mindkét testületben képviselve van. A Bizottság delegációja ezzel a mandátummal jött Budapestre, és világos választ várt ezekben a kérdésekben a kormánytól. Csütörtök estig azonban nem kapott ilyen választ, sőt többszöri kérésünk ellenére – nagy meglepetésünkre – a kormány benyújtotta a jegybanktörvényre vonatkozó javaslatot.
- Végül is akkor ez a legfőbb konfliktusforrás?
- Alapvető kérdés, hogy a jegybanktörvény összhangban van-e az uniós szerződésekkel, garantált-e a jegybank függetlensége. Elképzelhető, hogy Rogán Antal péntek délutáni módosító javaslatai orvosolhatják ezeket az aggályokat, időre van azonban szükség ennek megvizsgálásához.
- Ezt tehát egyelőre nem látják biztosítottnak?
- Nem szeretnék néhány óra alatt állást foglalni olyan kérdésekben, amelyek évtizedekre meghatározhatják Magyarország sorsát. Ugyanez a helyzet a pénzügyi stabilitási törvénnyel, amelynek előbb látnunk kell a végleges, parlament által elfogadott formáját.
- Míg a kormány eredetileg egy lazább, védőernyőként szolgáló elővigyázatossági mellett tette le a voksát, addig a Valutaalap egy szigorúbb feltételrendszerű, készenléti hitelkeretet tart lehetségesnek. Melyik tűnik jelenleg valószínűbb kimenetelnek?
- Senkinek nem célja, hogy ráerőltessen az országra egy olyan megállapodást, amely nem jó neki, viszont garantálni kell a segítség hatékonyságát. Nem látom esélyét annak, hogy a Bizottság ellentmondana ennek az IMF-véleménynek.
- És hogyan tovább most? Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter szerint január 10-e körül kezdődhetnek a hivatalos tárgyalások.
- Egyelőre a magyar kormány válaszára várunk – ettől függ, hogy a bizottsági delegáció mikor és milyen keretek között tér vissza.
- Meddig kell a magyar kormánynak válaszolnia, és mi az, amit ennek a válasznak tartalmaznia kellene ahhoz, hogy megindulhassanak az egyeztetések?
- A válaszadásnak nincs konkrét határideje. Mivel már a november végi EFC és Ecofin ülésen megfogalmazódtak ezek az aggályok, tisztázásuk nélkül nehéz továbblépni.
- A bizottság állítólag szeretné elkerülni, hogy a kormány ezekben a kérdésekben törvénybe betonozza saját álláspontját, és így állítsa kész helyzet elé Brüsszelt. Valóban vannak ilyen aggodalmaik?
- Három teljesen egyenrangú partner tárgyalásáról van szó. Nehéz lenne azonban érdemi tárgyalást folytatni, ha olyan helyzettel szembesülne bármelyik fél, amelyen nem lehet változtatni. Ezt ugyanis már aligha lehetne tárgyalásnak nevezni.
