Az oktatás, az alapkutatás és a k+f egyensúlya jellemezné az ideális felsőoktatást Friedler Ferenc szerint. A Pannon Egyetem rektora szerint független irányítású kutatószervezetek kellenek.

– A felsőoktatás átalakításának fontosságával mindenki egyetért, abban azonban már vannak viták, hogy a mostani átszervezések hatékonyak-e. Ön szerint milyen irányba kellene elmozdulni?
– Nem tartható fenn a jelenlegi rendszer, hiszen annak kapacitása nem igazodik a munkaerőpiachoz, és a képzések tartalma is gyakran nem követi a változó igényeket. A megoldáshoz intézményen belüli és kívüli változtatásokkal juthatunk el. Például a műszaki tudományok területén ideálisnak tekintem azt, ha a három alaptevékenység – az oktatás, a kutatás és a kutatás-fejlesztés – egyenrangúként, egymást erősítve van jelen a szervezet működésében. Ha az egyik gyenge, a másik kettő sem lehet hosszú távon színvonalas. A mai hagyományos egydimenziós tanszéki struktúra nem teljesíti a feltételt, mert a három terület közül valamelyik dominálni fog. Kidolgoztuk az úgynevezett háromdimenziós szervezeti modellt, melyben a három terület egyenrangú, és egymást erősítve működik.
– Hol lennének a határok?
– A tanszéki struktúra az oktatásért felel, a kutatás és a k+f projektek pedig külön szervezethez tartoznak úgy, hogy mindhárman ugyanazt az erőforrást használják versenykörülmények között.
– A tervek szerint a felsőoktatás pólusintézményekből épülne fel, vagyis egy-egy szakterületért egy intézmény felelne. A Pannon Egyetem viszont hálózati elven működik, több városban.
– A felsőoktatásnak vidéken két dolognak kell megfelelnie egyszerre: minőségi képzést kell nyújtania lehetőleg igazodva a cégek igényeihez, ugyanakkor a régió fejlődését kell szolgálnia innovációs tevékenységével. A két elvárás együtt könnyebben teljesíthető. A Pannon Egyetem több városban folytat tevékenységet, mégsem hoz létre földrajzi alapon független szervezeteket. Ennek szervezeti megvalósítását hívjuk hálózati modellnek.
Interjúnk további részei a pénteki Világgazdaságban