„Egy ilyen hosszú időtáv számos lehetőséggel és veszéllyel is járhat” – hangsúlyozta András Krisztina. A közgazdász szerint a rendezés elnyerésekor még nem lehet tudni: mi történik a globális gazdaságban, vagy hogyan alakul egy adott régió vagy ország sorsa. Mindenképpen a pozitív hatást erősíti, ha egy ilyen rendezés beleilleszkedik a különböző földrajzi kiterjesztésben értelmezhető fejlesztési koncepciókba, és az ország egészének modernizálását szolgálja. Akkor egy közös célba rendezetten, időben előrehozva valósulhatnak meg olyan infrastrukturális és egyéb beruházások, amelyek amúgy is szükségesek. Amennyiben a rendelkezésre álló időt tervezetten, teljes időtartamában használják ki, akkor az amúgy hatalmasnak tűnő összegek előteremtése sem megoldhatatlan, és gátat szabhat a tervezett költségvetés jelentős túllépésének is. Szakértők szerint a gazdasági hatások vizsgálatakor kulcskérdés, hogy a létesítmények mérete, elhelyezkedése mennyire igazodik a fejlesztési elképzelésekhez, valóban átgondolt-e az utóhasznosítás és a gazdasági értelmezésű, hosszú távú önfenntarthatóság. András Krisztina úgy véli, hogy a londoni olimpiai játékok kapcsán ez nem jelenthet gondot, mert a fenntarthatóság az egyik vezérelvként jelenik meg. A fejlesztési koncepcióba illeszkedik az Olimpiai Park városi parkként történő utóhasznosítása, vagy nyolcvanezer négyzetméter alapterületű üzleti központtá alakul át majd a játékok alatt médiaközpontul szolgáló épület.
„Az esemény előtti évek munkálatai jellemzően az építőipari beruházások és az ezek általi foglalkoztatásokon keresztül felpörgetik egy-egy ország gazdaságát” – mondta András Krisztina. A komplex megközelítést nehezíti, hogy az eseményt követően egy-egy létesítmény magánkézbe kerülhet, és ezt követően nehezebb a gazdasági vagy gazdaságossági utóéletének követése, a gazdasági hatások hosszú távú megítélése. Ráadásul vannak olyan beruházások, amelyek megvalósulása nélkül is lebonyolítható egy-egy ilyen nagy esemény, ám ahhoz, hogy ez valóban színvonalas, gazdaságilag is gyümölcsöző legyen, sok olyan beruházásnak is szerepelnie kell, ami nem az esemény kiírójának előírásaiból, hanem a jövőbeli fejlesztésekből adódik.
Az olimpiai játékok pályázatát egy-egy város adja be, így különösen fontossá válik, hogyan történik a finanszírozás. A téma nemzetközi szakértője, Holger Preuss a legrosszabb finanszírozási módnak azt tartja, ha a város (lásd Montreal 1976-ban) minden infrastrukturális beruházást maga finanszíroz, mert ilyenkor magára vállal egy olyan hatalmas pénzügyi terhet és ezzel járó kockázatot, hogy egyetlen pozitív hatása akár csak az esemény alatti turizmussal kapcsolatban jelentkezik. Arra is volt példa, hogy valódi létesítményberuházásra nem is volt szükség (Los Angeles, 1984), így a turisztikai hatás egyértelműen pozitív szaldóra hozta a gazdasági teljesítményt. A jellemző finanszírozási mód a vegyes forma: egyrészt megjelennek az állami és az üzleti, magánforrások, másrészt saját és idegen, jellemzően hitelből finanszírozott forrásokat is felhasználnak. A hitelek törlesztése kezdetben negatívvá teheti a hatást, de ha átgondolt a fejlesztési koncepció, kellő látogató érkezik mind az eseményre, mind utólagosan az adott városba, országba, és a létesítmények utóhasznosítása is megoldott, akkor a hatás pozitívvá tehető.
András Krisztina kiemelte, hogy a gazdasági hatások az esemény alatt is jelentkeznek. Vannak egyértelműen nyertes iparágak, mint a turizmus, a szállodaipar, a kiskereskedelem vagy a közlekedés, ami előnyt tud kovácsolni egy-egy ilyen rendezvényből. Az esemény ideje alatt számottevően megugrik a rendezvényt szervező városban (és a környező településeken) a vendégéjszakák száma, így a szállodaipar szép summát vághat zsebre az átlagon felüli áron értékesített szálláshelyek után.
A közgazdász nagyon fontosnak tartja a nagy nemzetközi sportesemények rendezésénél a célzott helyszíni fogyasztói piac és kör előzetes, akár korábbi példákon alapuló ismeretét is: mi jellemzi a fogyasztói szokásaikat, milyen az árérzékenységük, költési hajlandóságuk.