Magyarország 2010 áprilisában fordult a törvényszékhez azt kérve, hogy töröljék a Tokajra utaló szlovákiai bejegyzést a borok eredetmegjelöléseit tartalmazó uniós elektronikus nyilvántartásból, az E-Bacchus listáról.
Az ügy előzménye, hogy Magyarország és Szlovákia egy 2004-ben megkötött egyezményben rögzítette, hogy a tokaji borvidék szlovákiai része a „Tokajská vinohradnícka oblas” elnevezést viseli, ez magyarul tokaji borvidéket jelent.

Az elnevezést oltalom alatt álló eredetmegjelölésként (OEM) be is jegyezték az E-Bacchus listában, azonban később az Európai Bizottság Szlovákia kérésére a kifejezést „Vinohradnícka oblas Tokaj” OEM-re változtatta, tehát a melléknévi „tokajská”, vagyis „tokaji” alakot főnévre („Tokaj”) cserélte, ami már teljesen azonos a nyilvántartásban szereplő magyar bejegyzési formulával.

Magyarország szerint a „Tokaj” elnevezést tartalmazó eredetmegjelölés, illetve a palackokon erre utaló címke azt a feltételezést ébresztheti a fogyasztókban, hogy a Szlovákiában előállított, de nem a Magyarországon érvényes követelményrendszer alapján készült bor a hazánk számára védett „Tokaj” eredetmegjelölést viselő borral azonos.

Az ügyben tartott februári tárgyaláson az Európai Bizottság képviselője a magyar kérés elutasítását kérve a tárgyaláson azzal érvelt, az OEM-módosítás háttere pusztán az volt, hogy Szlovákia eredetileg tévesen adta meg a „tokajská” formulát tartalmazó kifejezést, majd ezt javította, összhangba hozta saját nemzeti jogi szabályozásával.