Magyarország az országos szegénységi arány tekintetében az EU tagállamai átlagánál kedvezőbb helyzetben van. A nemek szerinti eltérés Magyarországon kisebb, mint a tagállamok átlaga, és azzal ellentétesen alakul: míg nálunk a nők, az EU-27 tagállamainak többségében a férfiak vannak kedvezőbb jövedelmi helyzetben. Figyelembe véve azonban, hogy a magyar átlagjövedelmi jóval alacsonyabb az unió tagállamainak többségére jellemzőnél, ez abszolút értelemben nem jelent kedvező helyzetet – állapítja meg a Központi Statisztikai Hivatal „A fenntartható fejlődés indikátorai Magyarországon” című kiadványában. A tartós szegénységben élők aránya 2010-ben 5,7 százalék volt.
Az Európai Unióban 2010-ben a lakosság 16 százaléka, körülbelül 80 millió fő élt a szegénységi küszöb alatt. A szegénységi arány meglehetősen stabil, az EU átlaga 2005 és 2010 között 16–17 százalék között ingadozott, és ez jellemzi az országok többségét is. 2010-ben hat tagállamban haladták meg a jövedelmi szegénységi arányok a 20 százalékot: Lettországban (21 százalék), Romániában (21 százalék), Spanyolországban és Bulgáriában (21–21 százalék), Litvániában (20 százalék), valamint Görögországban (20 százalék), derül ki a KSH elemzéséből.
A legalacsonyabb értéket Csehországban (9 százalék) és Hollandiában (10 százalék) mérték. A Magyarországra vonatkozó adat (12 százalék) az osztrák (12 százalék) és a szlovén (13 százalék) között helyezkedett el, sorrendben a 21. helyet jelentette az adott évben adatot szolgáltató 25 tagállam között.
A gyermekek jövedelmi szegénységi aránya a KSH szerint az unió tagországainak átlagában 21 százalék, 23 tagállamban meghaladta a népesség egészére jellemző mértéket. Kivétel Dánia, Finnország és Szlovénia, ahol a gyermekek szegénységi aránya 11–13 százalék között alakult. A gyermekek helyzetét tovább rontotta az elhúzódó gazdasági krízis.
2010-ben a gyermekek szegénységi aránya széles skálán mozgott, a dán 11 százaléktól a román 31 százalékig terjedt. A magyar arány (20 százalék) a középmezőnyben helyezkedett el, az Egyesült Királyságéval volt azonos, sorrendben Málta követte.
Az idősekre vonatkozó átlagos jövedelmi szegénységi arány alacsonyabb volt a népesség egészére vonatkozóértéknél, ami egyébként Magyarországon (4,1 százalék), Hollandiában és Luxemburgban (5,9–5,9 százalék) volt a legalacsonyabb. A jövedelemeloszlás egyenlőtlensége a társadalmi kohézió ellen hat, több dimenzióban jelenik meg egyszerre. Egyenlőtlenség van a földrajzi térben, az ország területi egységei között, településtípusonként, de iskolai végzettség és esetenként nemek között is. Ennek felszámolása a fenntarthatóság társadalmi vetületének lényeges összetevője.
Magyarországon 2005, illetve 2006 kivételével rendre 4 alatti volt a jövedelemeloszlás egyenlőtlensége (az első és a felső jövedelmi ötöd jövedelmének hányadosa). 2010-ről 2011-re a mutató újra megközelítette a négyszeres értéket (3,9), ez azonban alacsonyabb, mint az EU-átlagnak megfelelő érték, ahol a jövedelemeloszlás egyenlőtlensége 2008 óta minden évben jelentősen meghaladta a magyar átlagot.
A KSH szerint a háztartások szinte folyamatosan igazítják fogyasztási kiadásaikat. A csökkenő reáljövedelemre, a munkaerőpiacról való kiszorulásra, a hiteltörlesztés és a megélhetés terheinek emelkedésére a háztartások fogyasztás-visszafogással reagálnak, az élelmiszerek tekintetében pedig inkább az olcsóbb, helyettesítő termékek felé fordulnak.
A háztartások összes kiadásának két legjelentősebb szeletét továbbra is a lakásfenntartásra, háztartási energiára, valamint az élelmiszerekre és alkoholmentes italokra fordított kiadások jelentik. A lakásfenntartásra fordított összeg 2010-ben már meghaladta az élelmiszerekre költött összeget.
Míg 2000-ben élelmiszerre összkiadásunk 29 százalékát, 2010-ben pedig már csak 23 százalékát fordítottuk, addig ugyanezen időszak alatt lakásfenntartási kiadásaink aránya 19 százalékról 25 százalékra emelkedett. A két kiadási főcsoport együtt országos átlagot tekintve 2010-ben megközelítette a személyes célú kiadásaink (785 ezer forint) felét.
(Egy másik friss jelentésből az is kiderült, hogy a szegények a legrosszabb minőségű ingatlanokban élnek.)
