Kisajátítási eljárásra csak kivételesen, közérdekű célból kerülhet sor. De mi tekinthető közérdekű célnak, és hogyan zajlik az eljárás?
Kisajátítási eljárást az állam, a helyi önkormányzat jelenleg jellemzően közlekedési infrastruktúra fejlesztéséhez, energiaellátás biztosításához kezdeményez, lehetőség van azonban örökségvédelmi, illetve jogszabályban meghatározott egyéb célból is lefolytatni. A kisajátítás kereteinek bővítése elsődlegesen ezen a ponton várható.
Az eljárás előfeltétele, hogy a kisajátítást kérő vételi ajánlat útján adásvételi szerződés megkötésének érdekében megkeresse a tulajdonost. Vagyis a törvényi szabályozás – amennyiben arra mód van – igyekszik az ügyletet a klasszikus jogviszonyok keretei közt tartani. Az ajánlat elfogadása esetén szerződéskötésre, egyéb esetben kisajátítási eljárásra kerül sor. Kisajátítás esetén azonnali és feltétlen kártalanítás jár, mely – az áfa kivételével – adó- és illetékmentes.
A kártalanítás összegének meghatározásakor az összehasonlításra alkalmas ingatlanok helyben kialakult forgalmi értékét kell figyelembe venni, de ha ez nem lehetséges, az ingatlan jogszabályban meghatározott adottságai mérvadóak. Elmaradt haszon, feltételezett jövőbeli kár megtérítése, illetve – a kisajátítást kérő felajánlása nélkül – ingatlancsere nem lehetséges, a zöldkár azonban megtérítendő. Amennyiben a kisajátítás csak az ingatlan egy részét érinti, a visszamaradó rész értékvesztését meg kell téríteni.
2013. július 1-jétől a kisajátítási hatóság az ingatlan tulajdoni lapjára elidegenítési tilalmat jegyeztet fel. Ha a kisajátított ingatlanon jelzálogjog áll fenn a kártalanítás bírósági letétként a kisajátított ingatlan helyébe lép. Ha a kisajátítás célja határidőben nem valósul meg, a korábbi tulajdonos visszavásárlásra jogosult.
