A magyar családok nagy része csak komoly erőfeszítések árán, egy részük pedig egyáltalán nem tudja finanszírozni a gyerek középiskolát követő tanulóéveit – derül ki a Jobline Pályaorientáció Kutatásból. Miközben erejükhöz mérten mindent megtesznek a továbbtanulás érdekében, a szülők kétharmada mégis úgy látja, gyermeke csak nehezen kap majd munkát. A reprezentatív kutatás kitér arra is, hogy miként készítik fel a magyar szülők gyermekeiket a kihívásaira, mennyi terhet vállalnak és mekkorára becsülik a továbbtanulás költségeit.
A Jobline Pályaorientáció Kutatás elsőként arra kereste a választ, hogy milyen képzési területek népszerűek és azok mennyire vannak összhangban a tényleges munkaerő-piaci igényekkel. Az eredményekből kiderül, hogy a legtöbben műszaki (17%) és gazdaságtudományi-kereskedelmi (16%) területeken tervezik a továbbtanulást. Jelentősen lemaradva következnek utánuk a bölcsészettudományi (9%) és természettudományi (8%) képzések.
A tényleges igényekkel összehasonlítva jól látszik, hogy a két legnépszerűbb területet reálisan értékelik a családok, hiszen a Jobline statisztikái alapján az álláshirdetések több mint 44 százaléka műszaki és gazdasági-kereskedelmi végzettséggel keres munkaerőt. Szintén reálisan látják a családok a nyelvtudás kiemelkedő szerepét: az álláskínálók 87 százaléka jelöl meg ezzel kapcsolatos elvárást és a Kutatásban a szülők is elsőként említették a nyelvtudást az elhelyezkedést segítő szempontok között. Más a helyzet viszont az informatikával: Miközben az álláshirdetések 18 százaléka IT szakembert keres, a kutatás eredményei alapján a fiataloknak mindössze 5 százaléka tervezi a továbbtanulást ezen a területen – mondta el Toldi Gábor, a Jobline.hu igazgatója.
„A kutatásban attitűd jellegű kérdéseket is feltettünk szülőknek, arra voltunk kíváncsiak, hogy mennyire tekintik értéknek a gyerekük felsőfokú tanulmányait” – nyilatkozta a Világgazdaságnak Toldi Gábor. A Jobline.hu igazgatója lapunknak hozzátette: „a magyar szülők fejében az él, hogy diplomával könnyebb érvényesülni a munkaerőpiacon, és ebben alapvetően igazuk is van – nem mindegy azonban, hogy milyen a diploma, mert annak az értéke jelentősen eltérhet. A tandíj költségeinek finanszírozását nem látják biztosnak, arra csak nagyon kevesek tudnak előzetesen megtakarítani. A szülők több mint 90 százaléka a folyó bevételeiből próbálja fedezni gyermeke tanulmányainak költségeit. Más országokban ennél gyakran jóval kedvezőbb arányokat találunk, és a szülők többsége éveken keresztül takarít meg arra, hogy ezeket a kiadásokat fedezze.”
Toldi Gábor ugyanakkor kifejtette: „a szülők egyáltalán nem látják biztosnak gyermekük elhelyezkedését, a diplomát mégis értéknek tekintik, ezért annak megszerzésére erőn felül áldozatokat vállalnak. Tovább rontja a helyzetet, hogy a szülők hektikusnak látják a felsőoktatásban végbemenő változásokat is, amely nehezíti a felkészülést a tanulmányokkal járó kiadásokra.”
