A tartós bérlet hiába viseli neve előtt a "tartós" jelzőt, valójában bérlet, csak éppenséggel a bérleti idő hosszabb a szokásosnál. Lényege a számviteli jellegében rejlik: a bérleti díj egészében költségnek számít.
Lízing esetén ugyanakkor csak a lízingdíj kamatát és az amortizációt tudja elszámolni a lízingbe vevő. Ez a költség általában 5-10 százaléka a bérleti díjnak. A március 15-én hatályba lépő új Polgári törvénykönyv (Ptk.) ezért automatikusan lízinggé minősít bizonyos tartós bérleti szerződéseket. Ez vonatkozik arra a határozott ideig tartó bérletre is, amely megfelel bizonyos követelményeknek. Ezek a következők: a futamidő eléri vagy meghaladja a lízingtárgy hasznos élettartamát; a futamidő nem éri el a gazdasági élettartamot, de a lízingbevevő a lízingelt eszköz szerződéskori piaci értékénél jelentősen alacsonyabb áron - maradványértéken - megszerzi vagy megszerezheti annak tulajdonjogát; végül a futamidő alatt fizetendő lízingdíjak összege eléri a lízingtárgy piaci értékét.
