Sorra adtuk a kegyelemdöféseket a Balatonnak

Szakemberek is csak keresik még az idei halelhullás okait. A horgászok jelzései szerint a tavasszal fogott keszegek olyan soványak voltak, hogy „szinte át lehetett látni rajtuk.” Ennek is az lehet az oka, hogy nincs elég táplálék. A keleti medencében annyira tiszta a víz, hogy akár két méter mélyre is le lehet látni, ez pedig azt jelenti, hogy a planktonok gyakorlatilag szinte hiányoznak a vízből – hívta fel a figyelmet egy, a balatoni halászatra rálátással bíró szakember. S éppen azok a fajok (garda, keszegfélék) pusztultak, melyeknek e tavaszi-nyár eleji időszakban a plankton lenne az egyik fő tápláléka.

A nyolcvanas évektől nagyon lecsökkent a halak mennyisége a Balatonban – emlékeztetett G. Tóth László, a tudományos akadémia tihanyi limnológiai intézetének igazgatója. – Lecsökkentettük a foszforterhelést, a tápanyagbejutást, nem várható el, hogy annyi hal legyen mint húsz-harminc éve, miközben akkor még tízszer annyi szerves anyag teremlődött a Balatonban, mit most.

– A javuló vízminőség egyértelműen magával hozta a táplálék csökkenését – csatlakozott G. Tóth Lászlóhoz Szári Zsolt, a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. vezérigazgatója. – A tiszta víz sanyarú ivadékkort feltételez, ezért aztán a telepítést is át kell gondolnunk; bizonyos méretű halaknak ugyanis „terített asztal” ma is a Balaton az árvaszúnyog, vagy a vándorkagyló révén. 

A harmincas években még 250 tonna süllőt fogtak ki a halászok a Balatonból, az ötvenes években 1400-1500 tonna keszeget. Az elmúlt években már csak szelektív halászat folyt, a horgászérdek vált elsődlegessé, oly annyira, hogy tavaly december óta egyáltalán nincs halászat a Balatonon, az idegenhonos busát sem gyérítik a halászok. Tavaly a pecások fogtak ki 628 tonna halat, ami egyben arra a kédésre is választ ad: van-e hal a Balatonban? – A déli vasút megépülésével a déli parti berkekeket, azaz a szaporodóhelyeket elvágták a Balatontól – így Szári Zsot. – Aztán újabb gátakat gyártottunk a part körbebetonozásával, ezáltal nádasokat, hinarasokat vontunk el a tótól. Szép Balatonunknak újabb kegyelemdöféseket is adtunk: előbb 1961-től az angolna, majd 1972 és 1983 közöt a busa betelepítésével. Az 1991-es angolnavész vetett véget e halfajta telepítésének, addig 83 millió példány került a tóba, a vész idején úgy négyezer tonna pusztult el. A kilencvenes években bevetették „ellene” az elektromos hálós módszert, de sok süllőivadék is belekerült.
Busahalászatra szükség van – adott támpontot a balatoni halászat jövőjén gondolkodóknak G. Tóth László. Sem azt nem tudni, hogy pontosan mennyi van még belőle a Balatonban, sem azt, hogy valóban szaporodik-e, mindenesetre a mai példányok már fiatalabbak, mint az utolsó telepítés. Talán nem kell megvárni egy busavészt, hogy az illetékesek döntésre jussanak.

Idén még csak angolnára mentek a balatoni halászok 
Miközben továbbra is kormánydöntésre vár, hogy miképpen alakul a balatoni halászat jövője (Fazekas Sándor miniszter december 10-én leállította a balatoni halászatot), a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt.-nek kész tervei vannak a Balaton halgazdálkodásának a megújítására. Halászmódszerrel a Balatonból 2014-ben csak angolna kerül ki – ígérte a horgászoknak a társaság. Idénre csak a Sió-zsilip kinyitása esetén vízre helyezett angolnacsapdával történő halászatra, valamint a süllő szaporodását elősegítő borókafészkek kihelyezésére volt halászati engedélyük.

A legtöbb problémát okozó idegenhonos halfaj, a busa gyérítésének eredményes módszere volt eddig az úgynevezett állított hálós halászat. Ez a technológia ugyan szelektívnek tekinthető, de a nagy testű busák mellett a hasonló méretekkel bíró őshonos halak (ponty, süllő) is fennakadhatnak. Ezért ez a halászati módszer már egyáltalán nem szerepel a tervekben. A busa megfogására olyan halászati technológiákat dolgoznának ki, melyek pont- és alkalomszerűen végezhetőek, a lehető legnagyobb szelektivitást és nyilvánosságot biztosítva. A vontatott hálós keszeghalászat is megszűnt a Balatonon.