A középiskolás korú javítóintézetisek fele még az általános iskolát sem végezte el, egynegyedük nem családban élt, ami alátámasztja, miért is töltenek be hazánkban kettős szerepet a javítóintézetek: a büntetés mellett oktatási-nevelési intézmények is egyben. Ám hogy ennek a szerepüknek mennyiben felelnek meg, milyen eredményességgel dolgoznak, azt ma Magyarországon senki nem méri – derül ki a Központi Statisztikai Hivatal összeállításából.
A javítóintézeti nevelésről készült statisztikai tükörből kiderül: bár a bűnözők száma az utóbbi években összességében kismértékben csökkent, 2012-ben tízezer fiatalkorú (14–17 éves), több mint 21 ezren fiatal felnőtt (18–24 éves), valamint több mint 2600 gyermekkorú (a büntethetőségből kizárt 14 évesnél fiatalabb) követett el bűncselekményt Magyarországon.
A fiatalok általában kevésbé súlyos, kisebb büntetési kockázatú bűncselekményeket követnek el: ezeknek jellemzően több mint a fele elleni, döntően lopás és rablás. Magas a közrend elleni bűncselekmények (garázdaság, okirat-hamisítás és kábítószerrel visszaélés) és a személy ellen elkövetett bűnesetek (súlyos testi sértést, zaklatást vagy magánlaksértés) száma is.
A fiatalkorú bűnelkövetők ma a magyarországi négy javítóintézet egyikébe kerülnek: Aszódra, Debrecenbe, vagy a két budapesti intézet valamelyikébe. (2015 közepéig várhatóan megépül Nagykanizsán egy újabb javító-nevelő további 108 férőhellyel, ami 24 százalékkal növeli a meglévő kapacitásokat.) Minden intézmény valamilyen szempont szerint speciális funkciót tölt be: Aszódon csak jogerősen elítélt, Budapesten csak előzetes letartóztatásba helyezett fiúkat fogadnak, Rákospalotán és Debrecenben pedig előzeteses és elítélt fiatalokat is elhelyeznek, de az előbbiben csak lányokat. Tavaly több mint négyszázan kerültek be valamelyik javítóintézetbe, és több mint háromszázan kerültek ki, az év utolsó napján pontosan 373-an éltek javítóintézetben.
A magyarországi javítóintézetek kettős szerepet töltenek be a hazai jogrendszerben: egyrészt a fiatalok itt töltik szabadságvesztésüket, ugyanakkor elvileg a gyermekvédelmi rendszer részeként oktató-nevelő funkciójuk is van. Ez utóbbira különösen nagy szükség van, mert a javítóintézetis fiatalok egynegyede nem családban élt, és kutatások szerint a jelentős lemaradásban vannak: a legutóbbi népszámlálási adatok szerint a 14–17 éves, középiskolás korú neveltek mindössze 44 százaléka végezte el az általános iskola 8. osztályát, 41 százalékuk a 6–7. osztályt, a többiek pedig még a 6. osztályt sem fejezték be. A 2013-ban javítóintézetben élő 18 éves vagy idősebb bentlakók fele legalább az általános iskola 8. osztályát elvégezte, középfokú végzettsége viszont szinte senki nem volt.
Az intézetekben dolgozók feladata – amint az összeállítás rámutat – nem könnyű: úgy kell minőségi nevelést és oktatást biztosítaniuk, hogy az intézetekben is terjed az agresszió és a drogfogyasztás. Mindezt alacsony bér és még alacsonyabb társadalmi presztízs mellett. A legnagyobb probléma a KSH kutatói szerint mégis az, hogy semmilyen módon nem megoldott a javítóintézetből kikerültek megfelelő utánkövetése. Nem állnak rendelkezésre olyan kvantitatív adatok ma Magyarországon, amelyek alátámaszthatnák – vagy éppen megcáfolhatnák – a javítóintézeti nevelés eredményességét, hosszú távú hatását.
Legutóbb 2013-ban módosult a fiatalkorú bűnelkövetőkkel kapcsolatos szabályozás: a Btk. értelmében 2013 július 1-jéig a 14., azt követően pedig súlyos bűncselekmény esetén már a 12. évet betöltöttek esetében is elrendelhető javítóintézeti nevelés kiszabott intézkedésként. Javítóintézetbe ugyanakkor nem kerülhetnek be 21 évesnél idősebbek, a kiszabott büntetés hossza pedig egy évtől négy évig terjedhet.
-->
