A természet már nem tudja korrigálni a káros emberi tevékenység hatásait, ezért a párizsi klímacsúcson egy, a korábbinál szigorúbb megállapodásra van szükség – nyilatkozta lapunknak Áder János köztársasági elnök.
– Köztársasági elnökként igen sokszor hallatja szavát környezetvédelmi témákban. Államfőként miért tekinti prioritásnak a zöld ügyeket?
– Környezetvédelmi kérdésekkel már sok évvel ezelőtt elkezdtem foglalkozni. Az, hogy ez most kap nagyobb nyilvánosságot, inkább a jelenlegi pozíciómnak köszönhető. Képviselőként az Európai Parlamentben a Környezetvédelmi, közegészségügyi és élelmiszer-biztonsági bizottság tagja voltam: már akkor nagyon sokat foglalkoztunk a klímaváltozás kérdésével. Hosszú viták voltak arról, hogy az EU-nak mi legyen a széndioxid kibocsátási vállalása.
Ez a kérdés ugyanis nemcsak környezetvédelmi, hanem iparfejlesztési, technológiaváltási, foglalkoztatási kérdéseket is felvet. Szigorúbb környezetvédelmi szabályok esetén egyes cégek olyan országokba települnek át, például Kínába, ahol az előírások megengedőbbek. Munkahelyek szűnhetnek tehát meg, ami komoly szociális feszültséget eredményezhet. A világ károsanyag kibocsátásának csupán 12-13 százalékáért felelős EU-ban az a célkitűzés, hogy 40 százalékkal csökkentsük az emissziót. Ez a csökkentés – mértékét tekintve – akkora, amennyivel csak Kína a következő években előre láthatóan növelni fogja a kibocsátását. Így globális értelemben nem érünk el semmit, és akkor még nem beszéltünk Indiáról, Brazíliáról, Indonéziáról. Ezért szükséges, hogy egy olyan átfogó nemzetközi megállapodás jöjjön létre, mely megfelelő felelősségrevonási rendszerrel is párosul.
– Van-e arra remény, hogy az év végén a párizsi klímaváltozási konferencián előremutató megállapodás szülessen?
– Párizs nem a végállomás lesz, hanem egy új szakasz kezdete. Ahhoz, hogy a döntéshozók átérezzék felelősségüket, újra és újra el kell mondani a legnagyobb károsanyag kibocsátóknak, hogy ők is szenvedő alanyai lesznek a szennyezésnek. A leggazdagabb országok megengedhetik majd maguknak, hogy egyre magasabb töltéseket emeljenek az árvizek ellen, vagy modernebb öntözési technológiákat valósítsanak meg költségvetésük átcsoportosításával.
A fejlődő országok jelentős része ezt nem teheti meg, így a klímaváltozás hatásai sokkal katasztrofálisabban jelentkeznek majd náluk, ami bizonyosan árvízvédelmi, élelmiszertermelési, ellátási, szociális, egészségügyi gondokat fog eredményezni. Az észak-afrikai felfordulásnak és a szíriai polgárháborúnak is egy 3 éves aszály volt az előzménye. Észak-Afrikában a kenyér ára 4-6-szorosára emelkedett, Szíriában gazdasági, szociális, egészségügyi ellátási feszültséget eredményezett a mezőgazdaság összeomlása, az emberek városokba özönlése.
– A jelenlegi legnagyobb kibocsátók egy része, így Kína, Brazília, India, Indonézia gyakran arra hivatkozik, hogy az ipari forradalom idején az akkori nagyhatalmak is hatalmas környzetpusztítást végeztek, most pedig azt kérik számon rajtuk, hogy csökkentsék kibocsátásukat. Mennyire nevezhető jogosnak a felvetésük?
– A fejlett országok már túl vannak ipari forradalmaikon és eljutottak egy olyan életszínvonalra, amit a többiek is szeretnének elérni. A fejlődők szerint nekik is joguk van erre, és ha ehhez a jelenlegi környezet terhelése szükséges, akkor ezt a kockázatot vállalják. A helyzet azonban annyiban más, hogy a Föld már nem bírja ezt el. Amikor Nagy-Britanniában, Franciaországban, Németországban, vagy az Egyesült Államokban zajlott az ipari forradalom, a természet még tudta korrigálni az emberi tevékenység hatását. Ma már más a helyzet, mert sokkal nagyobb a népesség, sokkal több energiát használunk, sokkal nagyobb a szennyezés, sokkal nagyobb léptékű az urbanizáció. Ennek következtében a Föld kibillent ökológiai egyensúlyából, több erőforrást használunk fel, mint amennyit a Föld természetes módon újratermelni képes.
– Milyen biztató jelek vannak a megegyezésre?
– Biztató, hogy a két legnagyobb szennyező, a kibocsátás feléért felelős Kína és Egyesült Államok a múlt év végén tárgyalt egymással. Megállapodásuk azonban nem volt elég ambiciózus. Talán ezért is indította el Al Gore volt amerikai alelnök nemzetközi klímavédelmi akcióját. Magyarország elsőként csatlakozott a kezdeményezéséhez. Al Gore egymilliárd támogatóval kíván nyomást gyakorolni a párizsi klímacsúcson résztvevő vezetőkre. Ehhez a mozgalomhoz csatlakozott Magyarország. A csütörtökön elindított www.elobolygonk.hu weboldalon bárki felemelheti hangját a klímaváltozás ellen. Biztató, hogy a kínai állami vezetés néhány héttel ezelőtt deklarálta, hogy az első számú probléma számukra a környezetszennyezés. Hiába nő évi 8 százalékkal Kína GDP-je, ha az ennek következtében okozott környezeti kár mértéke ezt jóval meghaladja. Egy új gyár elindulásánál a jövőben remélhetően azt is figyelembe veszik, hogy a termelés révén hogyan szennyeződik a levegő, a víz, mennyivel nőhet a tüdőrákosok száma, hogyan drágulnak a vízellátási, víztisztítási költségek.
– Mennyire környezettudatos a magyar lakosság?
– Ha van világos és egyértelmű cél, akkor az emberek igenis hajlandóak arra, hogy környezettudatosan cselekedjenek, és ebben felelőssége van a politikusoknak és a sajtónak is. Amikor elindult a hamar kiderült, hogy kevés a konténerek száma, olyan hamar megtöltötte a lakosság. Óriási jelentkezés volt a hűtőgépcsere programra is, amely révén környezetkímélőbb, energiatakarékosabb gépekre tehettek szert a fogyasztók.
– Mennyiben nevezhetőek környezettudatosnak a rendszerváltás óta lévő kormányok? A jelenlegi kabinetet is érik támadások, a korábbi környezetvédelmi államtitkártól is, hogy az anyagi hasznot előrébb helyezik a környezetvédelemnél.
– Szerintem azt a paradicsomi állapotot, hogy mindenki elégedett lesz az adott hivatalban lévő kormány környezetvédelmi tevékenységével, nem tudjuk mostanában elérni, de ne is tűzzük ki ezt most célként. Próbáljuk meg arra felhívni a politikai döntéshozók figyelmét, hogy a környezetvédelmi szempontoknak igenis van létjogosultsága. A klímaváltozás ugyanakkor nem csak egy megoldandó probléma, hanem egy lehetőség is az ipar számára, hogy modern technológiákat honosítsanak meg piacképes termékek létrehozására. Reményre adhat okot, hogy ma már nincs ólmozott benzin, nem használunk azbesztet, betiltották az ózonpajzsot tönkretevő gázokat.
– Az ENSZ tanácsadó testülete szerint a klímaváltozás miatt felerősödik majd a migráció. A magyar kormány megfelelő válaszokat ad a bevándorlás kérdésére?
– A tanulmány szerint élelmiszer- és ivóvízhiány lesz, a tengerszint emelkedése miatt sok millió embernek a lakóhelye kerül veszélybe. Ezek a problémák pedig migrációs hullámot indítanak el. Magyarország számára az a kérdés, hogy tud-e minden évben 40 ezer gazdasági menekültről gondoskodni. Van-e ehhez megfelelő forrásunk, kapunk-e ehhez megfelelő külföldi támogatást? Tudunk-e számukra építeni megfelelő mennyiségű iskolát, óvodát, kórházat, munkahelyet, egészségügyi és szociális intézményt?
– Mi a véleménye a paksi bővítésről és az ezzel kapcsolatos, mintegy 3000 milliárd forintos hitelszerződésről?
– Emissziós szempontból az atomerőművek létjogosultságát nem lehet megkérdőjelezni, de első a biztonság kérdése. Hat-nyolc éve egyértelmű politikai konszenzus volt a paksi bővítésről, én ma is ehhez tartom magam. A hitelszerződésről pedig annyit, hogy ilyen kedvező konstrukciót senki más nem ajánlott.
– Milyen megoldást tartana megfelelőnek a fűtőanyagok tárolására, szállítására?
– Ezt a kérdést a szakemberekre bíznám. Az első számú szempont itt is a biztonság.
– Igen sokszor nyilvánítja ki a véleményét vízgazdálkodási ügyekben is. Mi a véleménye a Tisza menti tározók építéséről?
– Mára teljesíthetetlenné vált az a korábbi szabály, hogy a mindenkori legmagasabb vízszint fölé kell emelni a gátakat egy méterrel. A töltések magasítása a Tisza mentén reménytelen küzdelem lenne, ezért szükség van a tározókra. Néhány éve a Zagyva torkolatánál árvízkor már a panelházak kétemeletes magasságánál volt a vízszint. A víz elvezetésére szolgáló tározók fele elkészült már. A kérdés az, hogy Ukrajnában is mielőbb megépülnek-e. Jelenleg erre nincs anyagi forrásuk, ezért nemzetközi tárgyalásaim során az Egyesült Államok segítségét kértem a megoldáshoz.
– Nemrég azt kezdeményezték, hogy a bányajáradék csökkentésével a palagáz kitermelését ösztönözzék. Ez mennyire veszélyeztetné a felszín alatti vízkincsünket?
– Ebben a kérdésben az óvatosság az indokolt: én semmilyen ipari technológiát nem támogatnék, ami a felszín alatti vízkincsünket veszélyeztetné. Az unió nem akarja engedni a palagáz kitermelését, ez nem egy környezetbarát technológia. Bár nagy szükségünk lenne saját nagy mennyiségű gázra, de nekünk az édesvíz a legnagyobb kincsünk, ez biztosítja majd, hogy a Kárpát-medencében megfelelő körülmények között élhessünk. Lehet, hogy át kell alakítani majd mezőgazdasági termelésünket, szárazságtűrő növényeket kell majd nemesíteni és termeszteni, öntözőcsatornákat kell majd építeni, de a vízkészletünk segítségével az ellátásunkhoz szükséges mennyiségű élelmiszert meg tudjuk majd termelni, ha felelősen gazdálkodunk.
– Mennyire veszélyeztetik az utóbbi időben megszaporodó fürdőépítések a felszín alatti vízkészletet?
– Nagyon sok jó megoldást láttam, ahol a gyógyturizmus, a gyógyászat, a környezetvédelem, a fenntarthatóság szempontjait egyszerre lehet érvényesíteni, kiváló példa van erre a 80-as években a bányászat miatt súlyos veszélybe került Hévízen.
– Mi a véleménye arról, hogy nemrég a kereskedelmi halászatban betiltottak bizonyos eszközöket?
– A korábbi szabályozással sokan visszaéltek, olyan eszközöket használtak, amelyek már a halállomány természetes reprodukcióját veszélyeztették, az egyetlen szempont a rövid távú profit volt, ami nagyon súlyos károkhoz vezetett. Ezért szükséges volt a szigorítás. A hagyományos, kis szerszámos eszközök használatát nem tiltották meg. A lakosság által elfogyasztott hal jelentős részét, 85-90 százalékát halgazdaságokban, mesterséges körülmények között állítják elő. Jó minőségű hal fogyasztására továbbra is lehetőség lesz. A szigorítást követően, ha megfelelő mennyiségű hal lesz újra a vizeinkben, a horgászturizmus fellendülése révén mindenki megtalálhatja majd a számítását.
