Árfolyamban vergődő világgazdaság

A világgazdaság szereplői, Kanadától Ausztrálián, Új-Zélandon és Japánon át az eurózónáig és a fejlődő államok hosszú soráig az erős dollárral olajoznák a globális gazdaság gépezetét. Mármint abban bíznak, hogy önnön valutájuk leértékelődésével ösztönözni tudják a gazdasági növekedést.

Más kérdés, hogy az olajárak megfeleződését kísérve a dollár olyan ütemben értékelődött fel tavaly nyár óta, hogy fékezni kezdte az exportot és mérsékelni a gazdaság teljesítményét. Holott az áprilisi előrejelzésében a Nemzetközi Valutaalap (IMF) arra számított, hogy a kínai gazdaság lassulása nyomán az amerikai válik a globális gazdaság húzóerejévé, s ebben talán segítségére lesz a pangásból végre szerény bővülésbe váltó eurózóna is. De a kibontakozó folyamatok kétségeket ébresztenek az elemzőkben.

Az amerikai gazdaság alig növekedett két negyedéven át. Az elmúlt év utolsó három hónapjában 2,2 százalékos éves  ütemet diktált, de a január-márciusi periódusban alighanem visszaesett.

Erről pénteken közölnek adatot Washingtonban. Belejátszott ebbe a dollár felemelkedése, s a kurzus a rossz hírekre reagálva gyengülni kezdett is, globális aggodalmakat kiváltva. Ám néhány napja Janet Yellen jegybankelnök megnyugtatta a világot: a gazdaság később belehúz, jön a kamatemelés. Erre újra erősödni kezdett az amerikai valuta, szerdán is tartott a kedden szerzett nagy lendület. Az eurózóna valóban gyorsítani látszik, de mint a jegybanki szakemberek a múlt heti portugáliai értekezletükön megfogalmazták, ez a mérsékelt ütem nem lesz elég arra, hogy a magas munkanélküliségi ráta érdemben csökkenjen. Szerkezeti reformokra lenne szükség, de ez már a kormányok hatáskörébe tartozó kérdés.

S ez az a pont, amely nagy vitákat válthat ki most Drezdában. Az amerikai, a kanadai, a japán, a brit, a francia, az olasz pénzügyi vezetőket és a nemzetközi intézmények irányítóit, valamint neves közgazdászokat szerda estétől péntekig vendégül látó németek számítanak is rá, hogy Washingtonból, Párizsból és Rómából nagy nyomás nehezedik majd rájuk a fiskális szigor enyhítésére és a kereslet serkentésére, a kereskedelmi többlet csökkentésére. S ezzel összefüggésben Jack Lew amerikai pénzügyminiszter sürgetni kívánja, hogy az eurózóna találjon megoldást a görög helyzetre. Az amerikai aggodalom geopolitikai: ha Athén kilép a valutaövezetből és Moszkvához közeledik, a hatások kiszámíthatatlanok. Az eurózónán belül a görög kilépés következményeit kezelhetőnek tartják, de hosszabb távon bizalomcsökkentő lépés lehet: mi lesz később, ha más tagország kerül bajba?

Érdekes diskurzusnak ígérkezik, hogy Kína növekvő világgazdasági befolyását miként kezeljék. A Peking által létrehozott nemzetközi fejlesztési bankhoz az amerikai figyelmeztetés ellenére csatlakoztak az európai szövetségesek, akik egyetértenek azzal is, hogy a jüant helyezzék bele az IMF  tartalék eszközének számító különleges lehívási jog (SDR) kosarába. Washington és Tokió ismét más, óvatos véleményt foglal el, de az IMF a minap jelentette be, hogy a jüan nem alulértékelt többé, vagyis a legjobb úton halad az SDR kosara felé, ami előrevetíti, hogy a dollár nemzetközi szerepe fokozatosan csökkenhet, ahogy változnak a világgazdasági erőviszonyok.