Példa nélkülinek nevezte a kibontakozó migrációs krízist Angel Gurría főtitkár kedden, amikor bemutatta az általa irányított intézmény, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) éves jelentését a népvándorlási folyamatokról. A statisztikai adatokat és elemzéseket tartalmazó dokumentumot, amely jórészt a 2013–14-es folyamatokat tükrözi, kiegészítették egy rövidebb összegzéssel, amely nagyjából naprakész.
Azért példa nélküli mindaz, ami a szemünk előtt zajlik Európában, mert ilyen rövid idő alatt ennyi ember még nem próbált áttelepülni más térségbe, ugyanakkor azok, akik most az Európai Unióba, főként az alacsony munkanélküliségű Németországba, Svédországba és Ausztriába igyekeznek, képzettebbek – különösen a szírek –, mint például azok, akik a délszláv háborúk során menekültek el hazájukból. Pedig akkor is 1,2 millió ember próbált szerencsét külhonban, közülük 300 ezren Németországban. A második világháború után több hullámban is nagy számban fogadtak be migránsokat európai országok, nem feltétlenül menekülteket. De például az unió 2004-es bővítése után Nagy-Britannia lakossága is egymillió fővel emelkedett. A gyarmatok függetlenné válása után nagy tömegek érkeztek Franciaországba és Portugáliába.
Tavaly több mint hatszázezer menedékkérelmet nyújtottak be Európában, idén ez a szám elérheti az egymilliót, s az OECD becslése szerint 450 ezren kaphatnak emberiességi okokból letelepedési engedélyt, menekültstátust. S minthogy – mint Angel Gurría fogalmazott – Szíria éppen megszűnik létezni, s kicsi az esély rá, hogy Líbiában, Afganisztánban vagy Irakban gyorsan stabilizálódik a helyzet, az áradatnak nincs vége. Rengeteg gyerek érkezik Európába kísérő nélkül, róluk külön gondoskodni kell.
Az uniós csúcstalálkozó előtt kiadott OECD-elemzések pusztán hozzájárulások a vitához, a megoldáshoz. S nemrégiben publikálta a szervezet az integrációs folyamatok minőségéről készített elemzését, amelyet az Európai Parlamentben mutatott be, azt üzenve, hogy a migrációtól nem félni kell, a legjobbat kell kihozni belőle nyelvoktatással, szakképzéssel, szinte személyre szabott integrációs módszerekkel. A demográfiai folyamatok is arra intenek, hogy szükség van a fiatal-utánpótlásra. Az EU megerősítette jogi kereteit az utóbbi években, de nem ilyen mérvű migrációt feltételezve, ráadásul olyan országok váltak „frontországgá”, amelyek vagy nem heverték még ki a pénzügyi válság hatásait, vagy egyáltalán nem szereztek tapasztalatot a menekültek fogadásában. Ezért sok részletet újra kellene gondolni.
A csaknem négyszáz oldalas fő kiadvány, a Migrációs Kitekintő 2015 azt írja: 2007 óta 2014-ben növekedett először a migránsok száma az OECD harmincnégy tagállamában, több mint négymilliót tett ki az átköltözők száma, részben családegyesítési okokból, részben a munkaerő szabad áramlását lehetővé szabályozások miatt. Számos tagország azonban felülvizsgálta politikáját, inkább szigorítani igyekezett, s csak a képzett embereket látja szívesen. Ez vonatkozik Magyarországra is az OECD szerint, hiszen az Orbán-kormány 2012 óta könnyítette a szakképzettek beáramlását, miközben – idézik a szerzők a KSH-t – 350 ezer fiatal, jól képzett magyar állampolgár keresett másutt boldogulást.
Különösen érintett
Az OECD szerint az új migrációs hullám vonulása és célállomása szerint területileg erősen koncentrált jelenség, vagyis annak terheit az uniós országok egy szűk csoportja viseli: Olaszországot, Görögországot és Magyarországot érinti kiemelten, még akkor is, ha a migránsok fő célállomása egyértelműen Németország és kisebb mértékben Svédország, Ausztria és Svájc. Az év első felében az OECD-tagállamokban regisztrált menedékkérelmek felét három ország adta: Németországban adták le eddig a menedékkérelmek 31, Magyarországon a 13, Ausztriában pedig az 5 százalékát.-->
