BUX 39,331.33
+0.23%
BUMIX 3,707.69
-0.12%
CETOP20 1,801.38
-1.53%
OTP 8,390
-0.38%
KPACK 3,100
0.00%
0.00%
-0.94%
-0.88%
+0.20%
ZWACK 18,550
0.00%
-0.55%
ANY 1,585
+0.96%
RABA 1,100
+0.46%
0.00%
+0.62%
0.00%
0.00%
+0.12%
-1.40%
-1.80%
0.00%
+1.61%
OTT1 149.2
0.00%
-2.70%
MOL 2,912
-0.21%
-1.28%
ALTEO 2,360
-0.42%
-2.63%
+1.13%
EHEP 1,030
-8.85%
0.00%
-0.76%
MKB 1,972
0.00%
0.00%
-0.74%
0.00%
0.00%
SunDell 42,000
0.00%
-0.26%
0.00%
+2.46%
0.00%
+3.94%
-0.60%
GOPD 12,900
0.00%
OXOTH 3,690
0.00%
0.00%
NAP 1,240
+0.16%
0.00%
0.00%
Forrás
RND Solutions
Közélet

"Félni felesleges, segíteni kell"

Európa kétarcú menekültpolitikát folytat meg akarta úszni a problémát, miközben szerepe volt annak előidézésében – állítja Melegh Attila. A migrációkutató a Vasárnap Reggelnek elmondta: szerinte nem a politika, nem a hirdetés, nem a kerítés a megoldás, hanem a menekültjogban létező összes forma kihasználása, beleértve a kollektív „időszakos védelmet is”. A menekültekkel együttműködve, tisztességes tájékoztatással, folyamatos kommunikációval pedig könnyebben menne minden, viszont e nélkül sokkal nagyobb problémákat állítunk elő mind a menekültek, mind pedig az itteni lakosok számára.

- Két éve az első nagyobb lampedusai katasztrófa kapcsán nyilatkozta, hogy a következő években az unió egyik legnagyobb feladata a migráció lesz. Az elmúlt hetekben azt látjuk, hogy a menekültválság kapcsán alapvető dolgokról folynak a viták és hatalmas a kapkodás. Európa döntéshozói, valóban ennyire nem készültek fel erre a helyzetre?

- Az unió nem készült fel, fontos lépéseket nem tett meg, legjobb indulattal is annyit lehet mondani, hogy várakozó álláspontra helyezkedett. Még arra az elemi és legkényelmesebb lépésre sem volt hajlandó, hogy a valódi frontállamokat támogatta volna, hiszen a válság óriási költségekkel jár, ami nem túl gazdag államok vállát nyomja. Törökország, Pakisztán, Libanon, Irán és Etiópia 2014 végén sokszorosan több menekültről gondoskodott, mint az EU tagállamai együttvéve – ez elgondolkodtató. A politika sajnos gyakranaz elhallgatás művészete, ezt láthatjuk, az EU egyszerűen meg akarta úszni ezt a helyzetet, illetve a szuverenitásukat fennen hirdető nemzetállamokra hagyta és még most sem reagál elég jól és gyorsan.

- Egy migrációkutató számára is akkora „meglepetés” ami történik, mint a politikusoknak?

- A migráció más formáinál jobban látjuk előre a folyamatot, tisztábbak a motivációk. Megjegyzem azok folyamatok, ez pedig egy hullám. Egy menekültválságot jellemzően nem lehet sokkal előre kiszámítani. Az tény, hogy a háborúk, a határváltozások mindig egyszerre sok embert mozdítanak, de hogy ez mikor történik meg, meddig tart az emberek tűréshatára, az nehezen kalkulálható.

Az, hogy ez egy ennyire elhúzódó és hosszú folyamat, még engem is zavarba hoz, de a tömeg a szakemberek számára nem meglepő. Hasonló és kisebb konfliktusoknál láttunk erre példákat: Ukrajna, Kelet-Ukrajna esetében egymillió ember menekült és többségük Oroszországba, a jugoszláv háború idején csak Szerbia egymillió embert szívott fel a volt jugoszláv tagállamokból, Koszovóból is közel ennyi ember menekült el a válság mély pontján. Szíria pedig egy több mint húszmilliós ország. Tavaly júniusi adatokat ismerünk, akkora már négymillió ember hagyta el az országot és tíz millióan voltak az otthonaiktól távol, országhatáron belül. Ez az ország a fegyveres konfliktusokig a világátlag körülteljesített az egy főre jutó jövedelem szempontjából, akárcsak Magyarország. Tehát volt egy elég széles és stabil középosztálya.

- Egyenesen azt lehet hallani, hogy soha ennyi ember nem volt még úton, mint most. Ez így van?

- Félrevezető ezt úgy beállítani, hogy a világ most először szembesül ekkora menekülthullámmal. Tény, hogy soha ennyi ember nem volt még úton, és az is tény, hogy soha korábban nem nőtt annyival a világ menekültjeinek száma egyetlen év alatt, mint 2014 végéig. Akkor elérte az 59,5 milliót az otthonukból elűzött emberek száma és 13,9 millió - közel másfél Magyarországnyi - ember vált újonnan menekültté, azaz kényszerült arra, hogy háborúk és üldöztetés elől menekülve hátrahagyja az otthonát. Külön tragikus, hogy a menekültek fele gyerek.

A közelmúltban tehát a 90-es évek elejének számait is meghaladta a menekültek száma világszerte. Ugyanakkor arányaiban, az akkori népességhez képest a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején (délszláv háború, a ruandai népirtás), de ha messzebb megyünk, a második világháború után, arányaiban több ember menekült, vagy volt kényszermigráció áldozata – gondoljuk meg, csak a 1945-46-os  áttelepítéskor tízmillió németet telepítettek át - azok a válságok szintén óriásiak voltak.

- Azért érzékeljük páratlannak, mert Európán a legnagyobb a nyomás?

- Még csak az sem, ez inkább csak hangulatkeltés. A legnagyobb terheket nem az EU-ra róják a háborúk elől menekülők. Csak Pakisztánban 1,6 millió menekültről, Törökországban 2 millióról gondoskodnak. Mindeközben a világ GDP-jének negyedével rendelkező, szabad mozgást ígérő Európa nem bír el ugyanennyi emberrel? Ugyan! Ha népességarányosan nézzük a menekültek számát, az első tíz országban nincs egy európai állam sem.

- Most ért hozzánk a legnagyobb hullám, de ez a probléma nem most kezdődött. Miért éppen mostanra érte el a csúcsot?

 - Az emberek már csak ilyen furcsák, nem szeretik a háborút és ahol nem lehet élni, onnan elmennek. Fontos látni, hogy a legalapvetőbb migrációs probléma nem azért van Európában, mert mindenki el akar indulni Afganisztánból, Líbiából és Szíriából, hanem azért, mert szétverték azokat az államokat. Kívül is és belül is, és ebben az európai nagyhatalmak is vaskosan benne voltak, meg a NATO és benne így mi is. Az, hogy miért éppen most, az egy összetett probléma.

Egyszerre változott meg a térségben sok, alapvető körülmény. A frontvonalak mentén súlyos harcok voltak, a hátország azonban viszonylag békés volt mindkét oldalon. Ez tavaly nyáron teljesen megváltozott, azzal, hogy színre lépett a térségben az Iszlám Állam és a destabilizáció eszkalálódott és ma éppen remény sincs a lenyugvásra. Közben az ENSZ nehezebb helyzetben van a menekülők ellátását illetően, romlik az ellátás és a menekülés terhei kezdenek elviselhetetlenül nagyok.  a valódi frontországokban. Közben minden köztes állam csak passzolgatja őket és nem kínál komolyan vehető megkapaszkodási lehetőséget.

- Alapfogalmakkal is bajban vagyunk. Mi a menekült, a migráns, az illegális bevándorló között a különbség?

- A migráns, egy szociológiai fogalom, azokat nevezzük így, akik elhagyják hazájukat vagy szokásos tartózkodási helyüket, legalább egy évre azért, hogy letelepedési szándékkal egy másik országba menjenek, amire sokféle okuk lehet. Az 1951-es Genfi Egyezmény értelmében a menekült olyan, a származási országán kívül tartózkodó személy, aki megalapozottan fél attól, hogy származási országában üldözés érné faja, vallása, nemzetisége, politikai véleménye, vagy egy meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozása miatt, és saját állama védelmét nem tudja igénybe venni.

A beutazása más országba nagyon gyakran csak illegális formát ölt és például most sem használják a humanitárius beléptetés rendszerét.. Az európai unió jogrendje kimondja, hogy Európában menekülni szabad. A feszültség főleg abból adódik, hogy a schengeni és a dublini egyezmény ellentmond egymásnak, hiszen a menekült a regisztrációt rendező ország területén való tartózkodásra kap csak engedélyt.

- Azt egy ideje halljuk a hírekben, hogy szír menekülteket másként fogadja Európa, mint a többi migránst. Lehet azt pontosan tudni, hogy nagy tömegben honnan és miért jönnek most emberek?

- Nem csak Szíria és Líbia, az egész térség szétesett, egy politikai erőszakhullám kumulálódását érzékeljük. Irakban mára már 650 ezer civil halt meg az elképesztőan téves iraki háború nyomán, Afganisztánban a 80-as évek óta háború van, felnőtt egy egész generáció úgy, hogy egy napot sem töltött békében. Mondok egy stabilabb országot, Egyiptom. Ott egy rendőr haláláért 524 embert lehetett halálra ítélni, azaz ezek a társadalmak brutalizáltak.És akkor ott van még Afrika, onnan is jönnek Európába, ahol olyan nyílt harc folyik az erőforrásokért, amelyben az emberi élet nem tényező. Arundhati Roy indiai írónővel értek egyet, aki úgy fogalmazott, hogy ezekben az országokban csak a béke rettenete és a háború borzalma között lehet választani.

 - Halljuk, hogy a szomszédos országok tehetetlenül nézik ami történik, hogy a gazdag olaj országok bezzeg nem fogadják be testvéreiket.

- Ezek esztelenségek. Szaúd-Arábia volt a háború kirobbantója, és azóta is rendszeresen beavatkozik az érdeke szerint, egyeduralkodó akar lenni a térségben. Brutális, embertelen migrációs rendszereket működtet. Bocsánatot kérek, de egy kicsit sarkítva ez olyan, mintha az 56-os események idején arra csodálkoztunk volna rá, hogy miért nem a Szovjetunióba menekülnek a magyarok.

- A kvóta-rendszer Ön szerint jó megoldás és hosszútávon megfelelő?

- Egységes, közös és harmonizált lépésekre van szükség ez biztos, ésnem lehet nemzeti szabadon hagyni. Az uniósa tagállamok a hasznokat akarják növelni (az általuk preferált munkavállalókat hívják), miközben a problémákat le akarják rázni. A két szinten, nemzeti és EU szinten működő intézményrendszer ebben megbénul, és a legkisebb közös negatívumban fog megegyezni.

- Ha migrációkutatókra lenne bízva, hogy oldják meg ezt a helyzetet, mit tennének?

- Van használható, jó megoldás, nem is kell kitalálni, hiszen van sok formát ismerő rendszer. Ennek bizonyos elemeit ma is használjuk, de talán nem használunk minden elemet elég jól és kellő arányban. A legfontosabb, hogy valamilyen formában az uniós államok és a menekültek megtalálják a modus vivendit. A menekültjog pl. ismeri a kollektív  időszakos védelem fogalmát, és ezt a meglévő egyéni formák mellett, jobban lehetne hasznosítani.

A menekültekkel együttműködve, tisztességes tájékoztatással, az „ajánlatok” okos megfogalmazásával, folyamatos kommunikációval könnyebben menne minden és nagyon hasznos időket nyernének az államok és menekültek is. Fontos lenne közös uniós pénzből támogatni a frontországokat, a migrációs útvonal mentén megfelelő megtelepedési lehetőségeket adni, Európán belül olyan helyzetet teremteni, hogy biztos körülmények közé érkezzenek azok, akiket befogadunk, aki pedig nem menekült, azt megint csak ajánlatok megtételével haza kéne szállítani. Ez sok munkával jár, és sok pénzbe kerül, de e nélkül sokkal nagyobb problémákat állítunk elő. Itt nincs helye az álvitáknak

- Csak a hatalmas tömeg miatt van így, vagy egyébként sem bánunk jól a menekültekkel?

- Volt már több példa is arra, hogy nagyon jól teljesítettünk hasonló helyzetekben. 1994-95-ben a délszláv válság idején 50 ezer embert fogadott be Magyarország, köztünk rengeteg muszlim embert és professzionálisan megoldotta a feladatát. A keletnémetek annak idején ugyanígy illegálisan maradtak hazánkban, még azt sem mondanám, hogy a mögöttes okok között nem voltak gazdasági megfontolások is, amikor elindultak, mégis napok alatt megoldották, hogy 35 ezer emberről gondoskodni lehessen. Tény, hogy 2015 januárja és májusa között az EU külső határai közül Magyarországon történt a legtöbb illegális határátlépés és ez nagy feladat, de főként akarat kérdése lenne a megoldás.

- Van, aki azt mondja, Európa halála az iszlamizáció, a multikulturalitás, van, aki meg azt mondja, migránsok nélkül pusztul el a jóléti Európa.

- Az integráció kulcskérdés és meg kell érteni, hogy az integráció problémái nem egyes csoportokhoz kötődnek etnikai, vallási, vagy kulturális módon, hanem társadalmi helyzethez köthetők. A szakmai tapasztalat azt mutatja, hogy minél korábban kap intézményes segítséget egy migráns, annál nagyobb az esélye a sikeres integrációnak. Ahogy az is tapasztalat, hogy ahol a munkaerőpiac nem jól működik, ott a migrációs csoportok könnyebben tolódnak el a diaszpóra és a bezárkózás irányába és nagyobb eséllyel kriminalizálódnak. Az egészen biztos, hogy a jövőre vonatkozóan arra kell készülnünk, hogy meg fognak változni a belső arányok és ez hatással lesz a társadalmi rendre. Az azonban alapvető tudati probléma, ha azt gondoljuk a multikulturalitás elkerülhető és ez valami Európától idegen folyamat. Száz évvel ezelőtt sokkal színesebb volt ilyen szempontból. Magyarország is az volt, és ha ezt nem tudjuk elfogadni azzal a feltétellel, hogy át kell alakítani a társadalmi rendet és mind a letelepedők, mind pedig az ittálők helyzetét nem javítjuk egyszerre, akkorakkor  óriási veszteségeket fogunk elkönyvelni. .

- Annak látja veszélyét, hogy a migráció Magyarországon belpolitikai téma lett és a hazai politikusok szinte kizárólag az érzelmekre próbálnak hatni?

- Korábban is előfordult – például a státusz és állampolgársági vita kapcsán - hogy egy migrációs téma diszkriminatív, megvető módon jelent meg a közbeszédben. Ez, azon túl, hogy nem a lényegről szól, és úgy manipulál, hogy közben igaztalan állításokat is tartalmaz. nagyonrosszat tesz egy társadalommal, főleg azért veszélyes, mert a szakmai döntéseket és a cselekvési lehetőségeket is beszorítja. Nehezebb jól kezelni helyzeteket, ha például nem marad egyetlen olyan polgármester sem az országban, amelyik azt merné mondani, hogy náluk épülhetne egy tábor.

- Németországban gyújtogatnak olyan szálláshelyeken, ahol migránsok vannak. Nálunk tiltakoznak a települések a befogadó állomások ellen. Mit gondol, főként mi mozgatja, hogy Európa-szerte erősödik az idegenkedés?

- Számos tényező játszik szerepet az európai országok többségére jellemző részben idegenellenes attitűdben. A gazdag országok migrációs politikájának a lényege ez a kettősség, hogy össze tudja-e szedni a megfelelő embereket, a megfelelő szakmastruktúrában, és közben le tudja-e nyugtatni a helyi közvéleményt. A legnagyobb ellenállás ugyanis mindenhol abból van, hogy az emberek féltik a megélhetésüket. Másrészt felsőbbrendűségi pozícióból gondolkodunk a világról. Ez óriási hiba, mert innentől kezdve, ha jönnek emberek a világ különböző részeiről, akkor azt gondolják, ezek pomogácsok: furcsa szörnyek, mert nincs iskolai képzés, ami arra vonatkozna, hogy tessék elgondolkozni Szíriáról, Líbiáról vagy Afganisztánról olyan szinten, mint ahogy elgondolkozunk európai államokról. Szíria lehet Magyarország és Magyarország lehet Szíria.

- Ön biztosan más szemmel is nézi ezt a krízist, mint egy átlagember. Hogyan viszonyul, mennyire érinti meg, hogy a hétköznapokban, élesben és tevékenyen lehet benne abban, amit régóta kutat?

- A vándorlással kapcsolatos intenzív személyes tapasztalataim korábban is voltak. A keletnémet vándorlás idején is értek életre szóló élmények, de volt egy Erdéllyel kapcsolatos kutatásunk is, ami erről szólt. Ezekből tudtam, hogy a vándorlás egy nagyon sérülékeny állapot, trauma, amiben a kiszolgáltatottság, a kétségbeesettség nagyon mély tud lenni még háborús élmény nélkül is. Múlt hétvégén, amikor ott voltam hajnalban, ahogy négyezer ember buszra szállt a keletinél.

Az ottani feszült helyzetbenez a vándorlási dráma rajtam is átment  minden emberi érzelmével. Például a  menekültek először nem is mertek felszállni a buszokra, mert nem hitték el, hogy nem fogják becsapni őket és újból nem Bicskén kötnek majd ki. Kérték, segítsek kideríteni hova mennek a buszok. Felmentem egysofőrhöz és óvatosan érdeklődtem, milyen hosszú lesz az út. Azt válaszolta, nem nekem, nekik volthosszú, aztán mély együttérzéssel beszélgettünkotthajnalban. Ilyen helyzetekben egyetlen ember jó szándékú, türelmes hozzáállásán is szó szerint eldőlhetnek emberi sorsok és ilyenkor az ember valóban átérzi, hogy emberi drámák zajlanak. Mindenkinek csak tanácsolni tudom, hogy ne féljen a menekülőtől, menjen inkább közel, segítsen. Megfogja őket forgatni.

- Sokféle ötlet és már módszer is van – újsághirdetésektől, kerítésekig - hogyan lehetne elijeszteni ezeket az embereket attól, hogy elinduljanak Európába. Ön szerint meg lehet őket állítani?

- Ezek nem használható módszerek. A tünetek kezelésére sem jók, egyenesen ellentétesek a céllal. Az arab térséget kellene stabilizálni, akkor majd kevesebb ember fog hajóra szállni. A válság mélyebb okait, a gócpontjait kellene kezelni, másként ez nem tud rendeződni. A romok közül pacifista klub-tagok ritkán jönnek elő. Ugyanakkor az emberek nem akarnak nagy tömegben minden áron elindulni a lakóhelyükről, mert ezer szállal kötődnek oda, csak a nyugalmat biztosítani kell számukra.

 

Névjegy

Melegh Attila

  • 1963-ben született Pécsen

  • szociológus, közgazdász

  • 1987-ben végzett a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen  pénzügy, szociológia szakon

  • 2002-ben szerzett PhD fokozatot a Debreceni Egyetemen történészként

  • 1992-1995 MTA Szociológia Intézet, tudományos segédmunkatárs

  • 1997-től a  Központi Statisztikai Hivatal Népességkutató Intézetének tudományos főmunkatársa

  • 2009-től a Budapesti Corvinus Egyetem docense. 2009 óta főiskolai tanár a Tomori Pál Főiskolán

  • Fő kutatási témája a migráció, népesedési diskurzusok, fejlődési hierarchia képezetek ma illetve a 20.században
  • Értesüljön a gazdasági hírekről első kézből! Iratkozzon fel hírlevelünkre!
    Kapcsolódó cikkek