Eggyel több angliai csata

A nagyon-nagyon rögösnek ígérkező út elején újabb hatalmas kátyú keletkezett, így még nehezebb feladat vár a brit kormányra, amely március végén tervezte megkezdeni a kilépés folyamatát, s érvényesíteni az Európai Unió alapszerződésének vonatkozó 50. cikkelyét. A múlt évi népszavazást követően a maradni vágyók nevében Gina Miller és Deir Dos Santos keresetet nyújtott be, azzal érvelve, hogy a kormányfő ebben az esetben nem élhet úgynevezett származtatott királyi előjogával, vagyis nem dönthet egyedül arról, hogy az 50. cikkely alapján megindítja a tagság megszüntetésének az eljárását az Európai Unióval, hanem a parlamentnek van csak joga ahhoz, hogy ezt a lépést jóváhagyja.

A novemberi ilyen értelmű felső bírósági döntést a kormány megfellebbezte, ezért került az ügy a legfelső bíróság elé, amely kedden délelőtt ismertette 8-3 arányban meghozott határozatát, amellyel – mint várható volt – nagy vihart kavart. A brit politikai élet felbolydult, a fejlemények nehezen kiszámíthatóak, de nem valószínű, hogy Theresa May konzervatív kormánya ne láthatna neki a keserves tárgyalásoknak az Egyesült Királyság és az EU jövőbeli kapcsolatainak kialakításáról. Az egyezkedések menetét azonban a parlament sokkal jobban ellenőrizni fogja, mint ahogy azt a kabinet szeretné.

A kormány jelezte: szomorú, hogy vesztett, de előterjeszti a törvényjavaslatot, amelyre szűk két hónapja maradt. Kiszivárgott hírek szerint May számított erre a kimenetre is, bár alighanem csalódott Jeremy Wright igazságügyi miniszterben, s hamarosan a parlament elé viszi az elképzelései szerint nagyon rövid szöveget. Ezt az ötletet a Munkáspárt eleve megkérdőjelezi. Mint a párt vezére, Jeremy Corbyn kifejtette, a tárgyalási stratégiára és a fontos témákra is kiterjesztené a javaslatot, s mi több, a kétéves tárgyalási folyamat során rendszeres tájékoztatást vár, hogy ne az utolsó pillanatban megismert részletekről kelljen majd szavaznia.

Fejfájást okoz azonban Corbynnak, hogy miközben ő nem állítaná meg a kilépési procedúrát, pártjának egyes tagjai nemmel kívánnak szavazni. Az árnyékkormány nevében arról beszélt Keir Starmer, hogy a Munkáspárt világos tervezetet szeretne látni a kormánytól a kilépés menetrendjét, témáit illetően. A liberális demokraták most azt mondják, csak akkor adják áldásukat, ha két év múlva a végső alkuról is népszavazást rendeznek. Az EU párti konzervatív Ken Clarke, aki pénzügyminiszterként is szolgált, teljesen abszurdnak nevezte, hogy a kormány a következő két évben lényegében szóba sem akart állni a parlamenttel ebben a kérdésben. De a legfelső bírósági döntés után ez nyilván tarthatatlan álláspont. Nem mellékes a kormány szempontjából, hogy a Lordok Házában a konzervatívok nincsenek többségben.

A referendum előtt a távozást sürgetők táborát vezető Arron Banks aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy szerinte a legfelső bíróság túlment a jogkörén és emiatt a demokratikus intézményrendszer gyengül. Ellentétben vele örömét fejezte ki Gina Miller, aki most is elpanaszolta, kezdeményezése miatt rengeteg fenyegetést kapott, holott ő csak a parlament szerepére kérdezett rá.

A jogköröket Londontól korábban átvevő Észak-Írország, Skócia és Wales esetében egyhangú véleményt alkotott a bíróság, nem vétózhatnak az 50. cikkely kapcsán. Amikor az Egyesült Királyságon belül újraosztották a jogköröket, abból indultak ki, hogy az ország tagja az Európai Uniónak, de a tagság nem tart szükségképpen örökké, s mint a külkapcsolati kérdésekben általában, e tekintetben is a londoni parlament és kormány elsődlegessége érvényesül. A walesiek elégedetten nyugtázták a bírósági állásfoglalást, de aggódnak az exportra épülő gazdaságuk jövője miatt. Jelenlétüket a Westminsterben ők is a hamarosan előterjesztendő törvényjavaslat módosítására igyekeznek felhasználni. Nicola Sturgeon, a skót kormány feje viszont azt hangoztatta, hogy a döntés nyomán még több érv szól egy újabb függetlenségi népszavazás mellett, s a maga részéről véleményt fog formálni a törvényjavaslatról, ha nem is emelhet vétót ellene.

A legfelső bíróság, amely csaknem százoldalas jogi magyarázatot tett közzé, egyebek között rámutatott arra, hogy az 1972-es csatlakozási törvény nem rendelkezett arról, kilépés esetén kinek a jogköre lenne a procedúra megindítása. S emlékeztetnek rá, hogy miközben a tavalyi referendum elrendelésekor a parlament nem részletezte pontosan a következményeket, s az alkotmány értelmében így csak törvénykezéssel lehet érvényt szerezni a népszavazás döntésének.