Tízszeres bért akarnak a magyar hangok

Miközben a mérések szerint a magyar mozik 70 százalékban, a magyar nyelvű televíziós csatornák pedig 98 százalékban szinkronizált tartalmat adnak el, a hazai szinkronpiac gyakorlatilag láthatatlan szereplője a gazdaságnak. Rajkai Zoltán, a Színházi Dolgozók Szakszervezete Szinkron Alapszervezetének elnöke arról beszélt a Világgazdaságnak, hogy szinkronizálás nélkül ma gyakorlatilag nem lehet értékesíteni Magyarországon audiovizuális terméket. Ám ehhez képest jelképes az összeg, amelyet a forgalmazás a szinkronszakmánál hagy.

Saját tapasztalatom, hogy egy 300 millió forintos árbevételű film készítői egymilliót adnak a szinkronra úgy, hogy ebből a színésztől a hangmérnökig tucatnyi ember munkáját fedezik

– emelte ki. Mindez úgy oldható meg, hogy ma a szinkroniparágban dolgozók a rendszerváltáskori tarifákhoz képest is kevesebbet keresnek. Az 1990-es évek elején egy tekercsért (20-30 másodperces tévés dialógus) 250 forintot vitt haza a szinkronszínész. Ma – bő negyedszázaddal később – ugyanez a díj 180 és 350 forint között mozog.

Ennek legalább a tízszerese lenne elfogadható, figyelembe véve a szinkronizálásnak a produkcióhoz hozzáadott értékét

– hangsúlyozta Rajkai Zoltán.

A mozis alámondások ma 500–1200 forint között mozognak, ennél is elvárható lenne a tízszeres emelés. Az elnök szerint a megfelelő jogi és szakmai környezet hiányára vezethető vissza, hogy az itthoni piacon is meghatározó globális – jellemzően amerikai – szereplők átverik a stúdiókon az alacsony árszabást. „Szeretnénk megálljt parancsolni e folyamatnak, mert ott tartunk, hogy nincs még egy szolgáltatás, amely olcsóbb lenne a szinkronizálásnál” – tette hozzá.

Rajkai Zoltán kiemelte, hogy összehasonlítva a hagyományosan szinkronizálónak számító országokkal, a magyar árazás látványosan elmarad a némettől, franciától, olasztól, spanyoltól, svájcitól vagy belgától.

Egy 60 perces hangalámondásért 12-15 ezer forintot kérhet el itthon egy színész, Nyugat-Európában ugyanezért 1200 eurót.

Ám régión belül is lényeges eltérést mutat a díjazás: Lengyelországban ugyanazon Disney-mesefigura megszólaltatásáért 1,5 millió forint jár, Magyarországon 70 ezer. A jogdíjak puha vagy inkább nem létező szabályozása miatt nem ritka, hogy a környező országok produkciós irodái nálunk készítik a szinkronmunkákat, hogy spóroljanak. A hazai jogszabályok ugyanis nem követelik meg a jogdíjakról való rendelkezést a szinkronpiacon – a zeneiparban már igen. A kérdés Európa más államaiban sincs rendezve, Spanyolországban sztrájkot is hirdettek a szinkronszínészek. Rajkai Zoltán szerint ez egy eszköz, egyelőre nem terveznek élni vele, bíznak a piac józanságában, és abban, hogy a szakma megszervezése kikényszerítheti a jobb körülményeket.

A teljes cikket a Világgazdaság csütörtöki számában olvashatja