Továbbra is nagy hagyománya van a bélyeggyűjtésnek Magyarországon, már csak a kultúrkincs jellege miatt is. A fontos történelmi személyek mind megjelentek bélyegen, ami az ország névjegyének funkcióját is betöltötte egykor. Az Oktogon Filatélia tulajdonosa, Hatvani Márk szerint akár befektetésként is érdemes bélyegekkel foglalkozni.
A bélyeg egzaktabb terület, a katalógusárak jobban orientálnak, de itt is elengedhetetlen a szaktudás megszerzése
– magyarázta. Az Oktogonon hetven éve létezik filatélia-szakbolt, Hatvani Márk 2013 őszén vette át a céget. A szakértő azóta felépített egy csaknem 80 darabos képzőművészeti gyűjteményt, amelyben a kortárs művészek minden generációjától szerepelnek művek. Hatvani Márkot leginkább a geometrikus, konstruktív irányzat érdekli, ezt a vonalat szeretné a jövőben elmélyíteni.
A háború után az államosításig csaknem 140 bélyegkereskedést tartottak nyilván Budapesten. A kereslet alakulása megerősítette a hitet abban, hogy a bélyeg értékálló trezorálási lehetőség. A szocializmusban a bélyeggyűjtés legálisan engedélyezett befektetési formának számított. A Magyar Filatélia külkereskedelmi vállalatként működött, behozta a külföldi kibocsátások zömét, illetve értékesítette a magyarokat a nemzetközi piacon. A gyűjtők száma gyarapodott, a Magyar Bélyeggyűjtők Szövetsége fogta össze őket, amelynek a taglétszáma a hetvenes évek közepén 350 ezer volt. A rendszerváltásra a gyűjtőtársadalom visszaesett 80 ezerre, a kétezres években 20 ezer, mára pedig csak néhány ezer bélyeggyűjtő maradt az országban.
A bélyeggyűjtőknek át kellett esniük egy illúzióvesztésen, amikor a biztosnak hitt befektetésükről kiderült, hogy az inkább mítosz, mint valóság. A nagy példányszámban kinyomott bélyegek elértéktelenedtek, de az is igaz, hogy a 20. század eleji gyűjtemények értéknövelten voltak eladhatók. A 90-es évektől előtérbe kerültek a felhasznált bélyegek. Bizonyos desztinációk különösen érdekesek, manapság például a Távol-Kelet. Ezzel párhuzamosan a képeslapok gyűjtése is lendületet kapott az elmúlt évtizedekben.
A bélyegek közül általánosságban a postatiszta ritkaság ér többet, de a gyűjtők számára az igazi kincs a hiba, amikor a nyomólemez sérülése látható. A gyűjtők vadásznak a kuriózumra, a nemzetközi körforgásba bekerülő darabok még értékesebbé válnak. A 60-as, 70-es évek magyar bélyegeiből az 5-10 ezer példány alatti kibocsátás képvisel magasabb értéket, az 1951-ben megjelent, 80 éves a magyar bélyeg nevű blokksor katalógusára 750 ezer forint. Előszeretettel keresik az UPU (egyetemes postaegyesület) 1950-es blokkját, amelyet Roosevelt elnök emlékére készítettek, és az öt darab bélyegből álló gyereksort, amely a csecsemőkortól a felnőtté válásig mutatta be a szocialista gyermek életét. Az első verziónak ma 190 ezer forint a katalógusára.
A cikk a Világgazdaság február 18-i számában jelent meg
