A nagy sebességű vonatok Sinkanszen, azaz „új törzsvonal” néven ismert hálózata óriási jelentőségű Japán életében. Egyfelől szimbolikus értelemben fontos, hiszen az ország technológiai fejlettségét tükrözi, és a nemzeti büszkeség forrása, másfelől meghatározó eleme az ország közlekedési infrastruktúrájának.
A vonatok az óránkénti 320 kilométeres sebességre is képesek, több mint 2900 kilométernyi vágányon járnak, összekötve a szigetcsoportot.
Az 1964-es indulástól mostanáig a gyorsvasúthálózat rendkívül biztonságosnak és jövedelmezőnek bizonyult. A vonalak nagy része önmagában is nyereségesen működik, de a Sinkanszen-technológia – beleértve a vonatok híres pontosságát támogató szoftvert – értékes japán exporttermék is egyben.
Még ez a technológia sem tudott azonban ellenállni a koronavírus okozta válságnak. A korlátozó intézkedések nagyban csökkentették egyrészt a belföldi utazások, másrészt az ide utazók számát. Ám a rövid távú hatások mellett hosszabb távú kihívásokkal is szembe kell néznie a szolgáltatásnak. Japán népessége rekordmértékben öregszik, előrejelzések szerint 2065-re akár 35 százalékkal is kevesebben élhetnek az országban. Ráadásul a tendencia romló, az amúgy is alacsony születési arány tovább csökken. Ennek oka részben az, hogy a fiatalok a kisebb városokból és a vidéki területekről olyan nagyvárosokba költöznek, mint Tokió, ahol a születési arány a legalacsonyabb. Egy, az évtized közepén készült független előrejelzés szerint ennek az lesz a következménye, hogy 2050-re Japán vidéki városainak a fele elnéptelenedik.
Az is hatással van a hálózat kihasználtságára, hogy
a Sinkanszen által lehetővé tett ingázásra kevésbé van szükség, az utazási szokások átalakulnak, egyebek között a távmunka elterjedése miatt.
Ezek az átalakulások megkérdőjelezik a vasúti hálózat régóta várt következő generációja, a mágneses lebegtetési technológiával súrlódásmentesen közlekedő, 84 milliárd dolláros Linear Chuo Shinkansen Tokiót Oszakával összekötő szakaszának életképességét. Még úgy is, hogy ez már óránként több mint 480 kilométeres sebességre lesz képes, a belföldi repülőjáratoknak támasztva még erősebb konkurenciát.
Annak ellenére, hogy az idei második negyedévben a Tókaido Sinkanszent, a legrégebbi és legjövedelmezőbb gyorsvonatot üzemeltető Középjapán Vasúttársaság bevétele például
73 százalékkal esett vissza 2019 azonos időszakához képest, még mindig úgy tűnik, hogy a koronavírus okozta gazdasági visszaesés kevésbé pusztító a gyorsvasút számára, mint a 2011-es hármas katasztrófa.
Akkor Japánt földrengés rázta meg, majd cunami és az azt követő atomválság sújtotta. Azonban a világjárvány elhúzódó hatása is kritikus kérdést vet fel a Sinkanszen jövőjével kapcsolatban: vajon egy kisebb népességű és a távmunkát jobban elfogadó országban még mindig szükség van ekkora sebességre?
