Közélet

A tudás lehet a legfontosabb tőkénk

A magyarországi egyetemi világot ki kell szabadítani a béklyóiból, mozgásba kell hozni a szunnyadót – mondta a Világgazdaságnak Stumpf István, a felsőoktatás modellváltásáért felelős kormánybiztos. Úgy látja, a gazdasággal való szorosabb kapcsolat teremti meg az egyetemek folyamatos megújulásának lehetőségét.

Számos kezdeményezés történt az elmúlt évtizedekben a felsőoktatás modernizációja címszó alatt. Miben jelent minőségi fordulatot a mostani átalakítás?

A kancellári rendszer bevezetésének egyik indoka az volt, hogy racionalizálják az egyetemek működését, és megpróbálják összehangolni az egyetemi autonómia elvárásait az akadémiai és üzleti kritériumokkal. Ez számos helyen nagyon jól sikerült, a múlt héten Debrecenben jártam, ahol több mint kétszázmilliárd forint éves bevétele van az egyetemnek. Az ottani eredmények is azt bizonyítják, hogy ezek az innovációk nem nélkülözhetik azoknak a szakembereknek a gondolkodását, akik értik az üzlet és az egyetem működését. Ez a mostani modellváltás tulajdonképpen arra teremt lehetőséget, hogy a bürokratikus szabályoktól megszabadulva, a gazdaságra és a piacra is jóval nyitottabban tudjanak az egyetemek működni, és mindenkit érdekeltté tegyenek abban, hogy valóban versenyképesek legyenek az intézmények. Hiszen a felsőoktatási rangsorok azt mutatják, hogy egyetlen magyarországi egyetem sem tud bekerülni az első ötszáz közé a világon. Hiába vannak ugyanis nagyon jó, világszínvonalú intézmények hazánkban, ahol adott esetben Nobel-díjra esélyes kutatások is folynak, ha ezek valójában szigetszerűen működnek. A gazdasággal szorosabb kapcsolatot tartó modell talán alkalmas lehet arra, hogy az egyetemek végre ki tudjanak törni ebből az állapotból.

A kormány az elmúlt években több évtizedes struktúrákhoz nyúlt hozzá. A modellváltás azt is jelenti, hogy elszánta magát a kabinet a versenyképességi fordulatra?

Alapvető feltétele a versenyképességnek, hogy minőségi tudástermelő intézményeink legyenek. Egy olyan kis ország, mint Magyarország, rendkívül kiszolgáltatott a világgazdaság működésének, nagyon kevés saját erőforrással rendelkezik, ám az ész, a tudás talán az egyik legfontosabb tőkénk lehet. Ugyanilyen fontos a jó minőségű föld és víz megtartása. A kormányzati szándékokból kiolvasható, hogy a kormány e három pillérnek szán kulcsszerepet az ország versenyképességének növelésében. Az Innovációs és Technológiai Minisztérium katalizátorszerepet tölt be ebben a folyamatban. Az innovációs parkoknak juttatott támogatás révén ezek az intézmények hidat képezhetnek az üzleti szféra és a tudomány, valamint az oktatás között. Számos nyugati mintát használt fel a kormány a felsőoktatási reform előkészítésekor. A finnországi állami egyetemek alapítványi átalakítása ilyen példa volt, de Portugáliában és más nyugati országokban is zajlott hasonló folyamat, keletről pedig Hongkong volt ilyen minta.

A felsőoktatási rangsorokban rendre a gyenge kutatás húzza le a hazai intézmények pontszámait. Valóban gyenge színvonalúak ezek a kutatások?

Az orvostudományi és műszaki egyetemek szerintem ezen a téren sikeresebbek. Számos pozitív példa van, Debrecenben és Szegeden is világszínvonalú a kutatás. Nem véletlen, hogy vidékre olyan helyekre települtek a nagy autóipari és informatikai cégek, ahol a tudás újratermelődésének fellegvárai találhatók. A győri Széchenyi István Egyetem napi működésében régóta részt vesz az Audi gyár. Az egyetemen olyan közös kutatási programok folynak, amelyek a vezető nélküli járművek kapcsolatát vagy a mesterséges intelligenciát vizsgálják. Ígéretes a Dunaújvárosi Egyetem atomenergia-ipari kapcsolata is.

A rendszerváltás környékén a köztudatban még jóval előkelőbb helyen álltak a felsőoktatási intézményeink. Mi történt az elmúlt tizenöt-húsz évben?

Az üzleti és a társadalmi környezet sokkal gyorsabban változott annál, ahogyan az egyetemek alkalmazkodni tudtak. Ráadásul az állami gondoskodás miatt sok helyen eluralkodott a teljesítmény-visszatartás kultúrája. Nem gondolom, hogy önmagában a struktúraváltás megoldja a magyar egyetemek összes problémáját, de abban mindenképp segít, hogy jobban tudjanak alkalmazkodni a megváltozott környezethez, eredményesebben kapcsolódhassanak be a nemzetközi tudományos vérkeringésbe. Hangsúlyozom, ehhez azonban minden szereplőnek együtt kell működnie, a hallgatók, a kuratórium és a szenátus mellett az államnak is fontos szerepet kell vállalnia a versenyképesség növelésében.

Az oktatás vagy a kutatás-fejlesztés GDP-arányos ráfordításai régiós szinten nem rosszak, más a kép, ha Nyugat-Európával vetjük össze. Van olyan kormányzati cél, amely tovább növelné ezt az arányt?

Fokozatváltás a felsőoktatásban címmel készült egy kormányprogram arról, hogy melyek a 2030-ig elérendő legfontosabb célok. A kormány nagymértékben akarja növelni az egyetemi oktatás ráfordításait. Ezt mutatja az az 1500 milliárd forintos csomag, amelyet a Helyreállítási Alapból az egyetemekhez terel különböző jogcímeken. Ennyi pénzhez még nem jutott a felsőoktatás, ezért nagyon fontos, hogy ezeket a forrásokat olyan struktúra és olyan programok várják, amelyekkel valóban előmozdítható a versenyképesség növelése és a kapcsolódás az üzleti szférához.

Stumpf István
Fotó: Móricz-Sabján Simon / VG

Fel vannak már címkézve ezek a források?

A minisztérium most kérte az egyetemeket, hogy aktualizálják az intézményi fejlesztési elképzeléseiket, a kormány ezek birtokában kíván tárgyalni az Európai Unióval a pénzek felhasználásáról. Ám csak akkor tudják lehívni az uniós forrásokat, ha jól előkészített programok vannak. Az új felsőoktatási működési struktúra és finanszírozás kialakítására 955 milliárd forint, a felsőoktatási képzési struktúraváltás és a felnőttképzési rendszer megújítására 172 milliárd forint, míg a tudományos és innovációs parkok és a nemzeti laboratóriumok létrehozására és komplex fejlesztésére 382 milliárd forint a tervezett forrás mértéke. Bár ezek a források nem használhatók fel az egyetemek mindennapi működésében bérekre, ettől függetlenül bérfejlesztésre is jut. A kormány szándékai szerint az idén és jövőre is 15 százalékkal emelkedik majd az oktatók bére. Ráadásul azáltal, hogy kikerülnek a közalkalmazotti törvény hatálya alól, a munka törvénykönyve alapján lehetőség lesz a minőségi bérezésre is.

Mikor lesznek végre versenyképes fizetések a felsőoktatásban?

Ezt nehéz megjósolni. Egyes modellváltó intézményekben, például a Cor­vinuson, ahol elindult a struktúraváltás, számos pozitív változás kezdődött. Ám ezek hosszú távú folyamatok, rövid idő alatt nem lehet csodát várni. Az egyetemeknek arra kell készülniük, hogy a hosszú távú stratégiai programjuk alapján, az új struktúra stabilitását fenntartva növeljék a nemzetközi versenyképességüket.

Amikor a miniszterelnök felkérte önt, mivel indokolta a modellváltás szükségességét?

A magyarországi felsőoktatást ki kell szabadítani azokból a béklyókból, amelyek az elmúlt időszakban akadályozták. Ne feledjük, hogy a nagy intézmények, különösen vidéken, a nemzeti identitásnak is fontos tartópillérei, emellett egyben a legnagyobb foglalkoztatók is. Az, hogy milyen irányba halad egy egyetem, vagy hogy mi történik ott, az adott régió társadalmi közérzetét is nagyban befolyásolja. Elsődleges letéteményesei a nemzet tudáskincsének, amelynek az újratermelése nemzetstratégiai érdek.

Centralizáció zajlott az elmúlt évtizedben. Ez folytatódik?

A modellváltás egyértelműen decentralizációs irány, ugyanis az állam mint fenntartó átadja a jogokat egy kuratóriumnak, amely sokkal erőteljesebben kötődik az adott intézményhez, ráadásul a helyi közösséggel együttműködve sikeresen menedzselheti az egyetemet. Ugyanakkor van egy világtendencia, amelyben az általános ismeretek fokozatosan háttérbe szorulnak, és túl sok a speciális ismeretátadás. A modern világban, ahol a digitális csatornák révén nagyon könnyen hozzá lehet férni az információkhoz, az egyetemeknek sokkal inkább a kreatív ismereteket és a stratégiai gondolkodást kell előtérbe helyezniük, mivel ezzel képesek új minőségi tudást teremteni. A globális tengeren csak akkor tudsz sikeresen szörfözni, ha tudod, hogy melyik kikötőben akarsz kikötni, és van iránytűd a hajózáshoz. Nem rázúdítani kell a hallgatókra az információdömpinget, amitől majd valamilyen digitális sokkot kapnak, hanem meg kell tanítani őket az információk közötti eligazodásra. Ma már nem elegendő valamilyen papírt szerezni, folyamatosan karban kell tartani a tudást, mivel nagyon gyorsan változik a környezet.

Megint tömegessé fog válni az oktatás?

Pont ez okozott gondot, hogy a tömegoktatás miatt jócskán megnőtt a középszer súlya, és ez visszahúzta a kiugró teljesítményeket. A nyolcvanas években a szakkollégiumok létrehozása – így a Bibó István Szakkollégium vagy a rendszerváltás után a Századvég-iskola alapítása – is egy ilyen kitörési kísérlet volt. Az egyetemek láthatóan sokkal lassabban reagáltak ezekre a folyamatokra. A tömegoktatás is olyan, mint egy csatahajó, amely nagyon nehezen változtat irányt, és amelynél sokkal gyorsabban változik a társadalmi környezet. A modellváltás a gyorsabb alkalmazkodási lehetőséget is megteremti. A Corvinus egyik célja, hogy viszonylag rövid időn belül bekerüljön a legjobb kelet-közép-európai business schoolok közé.

Mikorra lehetnek valódi eredmények?

Ilyenkor még nehéz ezt megmondani. Azon is dolgozom, hogy a felsőoktatás átalakításának ügyét le lehessen választani a politikai ciklusokról. Ha összevissza rángatjuk az egyetemeket, és nem adjuk meg nekik a kifutási lehetőségeket, akkor semmit nem érünk el. Manapság feleannyi idő alatt zajlanak a társadalmi változások, ami korábban tíz évig tartott, az most csak öt évig. A mesterséges intelligencia vagy a robotizáció által előidézett társadalmi-gazdasági következményeket sem tudjuk még pontosan felmérni, pedig ezek hihetetlen változásokat idézhetnek elő a munkerőpiacon, és szükségessé teszik az egyetemi oktatás radikális átalakítását is.

felsőoktatás egyetemek Stumpf István
Kapcsolódó cikkek