A várható élettartam hosszú ideje folyamatosan javul az Európai Unióban. Ez a tendencia tört meg a várható élettartamról az Eurostat április 7-én kiadott legfrissebb adatai szerint. A becslések szerint – valószínűleg a pandémia hatására –
2019-ről 2020-ra csaknem minden uniós országban csökkent a várható élettartam, ez alól csak Dánia és Finnország kivétel.
A legnagyobb csökkenés – 1,6 év – Spanyolországban, a legkisebb – 0,2 év – Németországban következett be. Az osztrák érték – 0,7 év – fél évvel rosszabb, mint a német. A V4-ek között a magyar adat a legjobb, a csökkenés a svéd értékhez hasonlóan 0,8 év. Nagyon rossz viszont a lengyel, a román és a bolgár adat.
A csökkenés mértéke természetesen hatással van az egyes országokra jellemző várható élettartamok közötti különbségekre. Például ha a legjobb adattal rendelkező Finnországot Magyarországgal hasonlítjuk össze, azt látjuk, hogy mivel Finnországban 0,1 évvel nőtt, nálunk pedig 0,8 évvel csökkent a várható élettartam, a korábbi, 2019. évi különbség tovább nőtt. Finnországban 2019-ben 82,1,
Magyarországon pedig 76,5 év volt a várható élettartam.
A különbség 5,6 év. 2020-ra a finn érték 82,2, a magyar pedig 75,7 év lett, ami 6,5 évnyi különbség, vagyis 0,9 évvel romlott a magyar adat a finnhez képest. A becsült várható élettartam az ábrán szereplő országok között Svédországban a legmagasabb – 82,4 év – és Bulgáriában a legalacsonyabb – 73,6 év –, a különbség 8,8 év. A V4-országoknál rosszabb értéket csak Romániában és Bulgáriában találunk. A V4-országokon belül a cseh érték emelkedik ki.
A várható élettartam gazdasági kérdés is, hiszen összefügg a rendelkezésre álló munkaerő nagyságával. A humán amelyet egészségi állapotával, várható élettartamával és természetesen tudásszintjével jellemezhetünk, a nemzeti vagyon fontos eleme. Hiába ruház be hatalmas összegeket egy ország gépekbe, technológiákba és általában infrastruktúrába, növelve ezzel a gazdasági vagyont, ezt csak a humán vagyon, az emberek tudják hatékonyan működtetni, még akkor is, ha a robotizáció majd sok emberi tevékenységet kivált. Továbbá
a humán vagyon állapota életminőségi kérdés is, és a gazdasági fejlődés egyik fontos célja éppen az életminőség javítása kell hogy legyen.
Fontos ezért, hogy a születéskor várható élettartam – amely az az átlagos időtartam, ameddig a vizsgálat időpontjában született gyermek az akkori halálozási viszonyok fennmaradása mellett élhet – növekedjék. A jellemző várható élettartam nyilvánvalóan összefüggésben van az adott ország gazdasági helyzetével, az egészségügyre szánt ráfordításaival és a lakosság általános egészségi állapotával. A 3. ábrán az egy főre jutó vásárlóerő-paritáson mért és az EU-átlaghoz viszonyított értékét, valamint a várható élettartamot látjuk néhány kiválasztott országban.
Az oszlopok tetején látható élettartamadat együtt mozog az EU-s átlaghoz viszonyított egy főre jutó GDP-értékkel, vagyis összefüggés tapasztalható az egy főre jutó GDP és a várható élettartam között. Különösen figyelemre érdemes a nagyon rossz bolgár adat. Az egy főre jutó GDP és a várható élettartam alapján Magyarország, Lengyelország, Szlovákia és Románia egy csoportban van. A cseh gazdasági teljesítményre vonatkozó adat jobb, mint az egészségi állapot értéke, Szlovénia gazdasági teljesítménye viszont gyengébb a csehnél, azonban a várható élettartam ott magasabb. De vajon van-e kapcsolat a várható élettartam és az egészségügyre fordított források nagysága között? A vizsgált országok egy főre jutó egészségügyi ráfordításai – a 2018. évi adatok alapján, euróban és a GDP százalékában mérve – és az országnevek mellett a várható élettartamra vonatkozó adatok a 4. ábrán láthatók.
Ezek szerint hatalmas a szakadék az egészségügyi ráfordítások tekintetében a négy fejlett gazdaságú ország és a többi vizsgált ország között, ami tükröződik a várható élettartamban is. Szlovénia határeset, mert a fejlett országokhoz képest alacsonyabb egészségügyi ráfordításai ellenére a várható élettartam adata jó. Természetesen a ráfordítások tartalmát és hatékonyságát ezekből az adatokból nem tudjuk értékelni. Az is nyilvánvaló, hogy
a várható élettartamra sok más tényező, például az életmód, a táplálkozás minősége, a munkahelyek jellege, a társadalmi kohézió erőssége is hatással van.
Ezek egy része nehezen mérhető, úgynevezett puha tényező. Azonban különböző kutatások kimutatták az ezen tényezők és a várható élettartam közötti összefüggéseket is. Nyilvánvaló azonban, hogy a gazdasági eredmények és az egészségügyi ráfordítások nagy hatással vannak a várható élettartamra, és az összefüggés fordítva is igaz, hiszen a gazdasági eredmények eléréséhez jó egészségi állapotú, egészségben élő, hosszú élettartamú lakosságra is szükség van.
A témakörnek a számokon túl stratégiai jelentősége is van, hiszen, mint ahogyan arra egyre több kutatás rávilágít, nem tűzhető ki egyedüli legfontosabb célként a gazdaság folyamatos bővítése. Ennek ugyanis feltétele, hogy a nemzeti vagyon többi eleme, közöttük a gazdaság működése szempontjából különösen fontos humán vagyon, amelyet a népesség számának, egészségi állapotának, várható élettartamának és tudásszintjének javulásával jellemezhetünk, szintén erősödjék. Ezért
a gazdaságbővítési stratégiához kapcsolódva szükség van egy humánvagyon-stratégiára is, amelyben egy ország kitűzi az elérendő célokat, meghatározza a feladatokat, és hozzárendeli a szükséges erőforrásokat.
A nemzeti vagyon egészének bővülése biztosítja a fenntartható fejlődést, ezzel együtt a gazdasági és társadalmi fejlettségi felzárkózást, azaz a közepes fejlettség csapdájának elkerülhetőségét.
