Egy esélye maradt a Sonynak: vagy piacra dobja minden idők legjobb konzolját, vagy lehúzhatja a rolót
A videójátékkonzol-generációkat mindig két tényező határozta meg: az egyik a technológiai fejlődés, a másik pedig a játékosok és fejlesztők elvárásai. A PlayStation 5 korszaka mára már kvázi középtávú átmenetnek érződhet. Nem történt olyan radikális ugrás, amit sokan vártak, és most, hogy egyre több pletyka kering a PlayStation 6 2027-es debütálásról, érdemes visszatekinteni: miért érződik úgy, hogy keveset kaptunk a PS5-korszaktól, és mi lehet az az újdonság, amivel a PS6 már valódi értelmet nyerhet.
Amikor a PS5 2020-ban megjelent, sokan nagy generációváltást vártak: látványos grafikai előrelépést, új játékmotorokat, tisztán next-gen játékokat. Azonban a gyakorlatban sok fejlesztés inkább limitált volt: sok cím futott „cross-gen” módban (azaz PS4 és PS5 változatok), és a grafikai ugrás gyakran inkább finomabb textúrákat, jobb árnyékolást vagy elmosódottabb zajszűrést jelentett, semmint paradigmaváltást. Emellett a PS5 technikai korlátai – például a sávszélesség és a memória mérete – sok fejlesztőt visszafogtak. Nehéz új technikákkal kísérletezni, ha nincs elég teljesítménytartalék a hibák vagy optimalizálás nélküli futtatás kompenzálására.
Ráadásul a félidős frissítésként érkező PS5 Pro sokak szemében nem valódi továbbfejlesztés volt, hanem
mintha az eredeti PS5 teljesítményét tartották volna alacsonyabb szinten, hogy a Pro nagy ugrásnak érződjön.
Ez a viszony már eleve rossz kiindulópont: ha egy generáción belül „átállítják” a célkövetelményeket, az alapszinten kiszolgáltatja a korábbi vásárlókat és fokozza a frusztrációt.
A PS5 legnagyobb dilemmája: hova tűntek az exkluzív címek?
Talán a legnagyobb csalódás sok játékos számára az volt, hogy a PS5-korszaknak nem volt olyan impozáns exkluzív játékfelhozatal, mint amit a PS4 vagy a PS2 esetében tapasztaltunk. Az elmúlt években inkább az volt jellemző, hogy konzolexkluzív játékelemek vagy kiegészítők kerültek bele egy játékba – mint például a Hogwarts Legacy PS-exkluzív horrorházas küldetése –, miközben a játék megjelent minden nagy platformra. Ráadásul egyre több játék jelent meg egy-két év után PC-re, ami tovább rontott az exkluzivitás érzésén.
Nem beszélhetünk már konzolháborúról a PlayStation és az Xbox között
Az Xbox vezetője, Phil Spencer kijelentette, hogy már nem próbálják átcsábítani a PS5- és PC-játékosokat az Xboxra – ezzel gyakorlatilag elismerte, hogy részükről vége a PlayStationnel való nagy versengésnek, a modern kori konzolháborúnak, mivel a játékosok „annyira elkötelezettek a saját platformjaik iránt”, hogy most már inkább csak azt szeretné, ha „több ember játszhatna” Xbox-játékokkal más platformokon is. Spencer nyilatkozata valószínűleg meglepetésként ért többeket, de nem ez volt az első ilyen jellegű kijelentése.
Valamint amellett sem szabad elmenni, hogy nagyon sok olyan cím jelent meg PS5-re, ami egy korábbi PlayStation-exkluzív játék újrakiadása volt remaster vagy remake formájában, ez pedig tovább növelte a konzolrajongók frusztrációját.
Ha a játékosok nem érzik, hogy a PlayStation valóban új élményt ad, akkor hiába jön új generáció – a lelkesedés elmarad.
A PS5 jól teljesít az SSD-vel, gyors töltési időkben, ray tracing technikákkal, de sok játék nem merte teljesen kihasználni ezeket. A ray tracinget gyakran kompromisszumokkal alkalmazták (alacsonyabb felbontáson vagy egyszerűbb megoldásokkal), a memória- és sávszélességi korlátok pedig szintén megnehezítették, hogy komplex világokban sok objektumot animáljanak egyszerre. Összességében a PS5 generáció inkább finom evolúció volt, mint forradalmi váltás, és van, aki azt gondolja, hogy tulajdonképpen kevés valódi „next-gen” élményt adott.
Mit várhatunk a PlayStation 6-tól?
Nem csupán spekuláció: a Sony és az AMD nemrégiben bejelentett három kulcsfontosságú technológiát, mely várhatóan a jövő generációs konzolok (köztük a PS6) alappillérei lesznek. Ezek:
- Neural Arrays – egy újfajta architektúra, melyben a grafikus processzor több számítási egysége nem külön dolgozik, hanem összehangoltan, mintha egyetlen nagy mesterségesintelligencia-magként működne. Az előny: nagyobb és összetettebb neurális modellek, hatékonyabb felskálázás, zajszűrés stb.
- Radiance Cores – külön dedikált mag a ray tracing / path tracing feladatokra, így sok effektívebb módon kezelhetők a fénycsatornák, visszaverődések stb.
- Universal Compression – nem pusztán textúrák, hanem minden GPU-memóriába küldött adat intelligens tömörítése. Az eredmény: nagyobb effektív sávszélesség, alacsonyabb energiafelhasználás, jobb asset-méret/képminőség arány.
Ezek a technológiák ma még „szimulációban” léteznek, de Mark Cerny, a PlayStation-konzolok vezető rendszermérnöke és Jack Huynh, az AMD grafikus és félvezető fejlesztésért felelős alelnöke is arról beszélt, hogy „néhány éven belül” be akarják vinni őket egy jövőbeli konzolba. Ez arra utal, hogy a PlayStation 6 nem pusztán egy továbbfejlesztett változat lesz, hanem egy olyan mélyebb technológiai váltás, mely teljesen új fejlesztői eszköztárat igényel.
Ha ezek a technológiák működnek – és valószínűleg működni fognak –, akkor a PS6 tudhat olyan új dolgokat, amit a PS5-től vártunk volna.
A PS6 támogatásához nem elég pusztán technológia, a piacnak is érettnek kell lennie. Jelenleg a legnagyobb vetélytárs, a Microsoft, szintén készül új generációra. Akár konzol, akár PC-hibrid (néhány pletyka szerint „asztali Xbox konzol” is felmerült) lehet az új platform. Ha mindkét platform 2027-ben újul meg, akkor komoly verseny alakulhat ki – és akkor kell valami, amiben a PS6 „több”.
Ezek lehetnek:
- jobb exkluzív játékokkal rendelkező belső stúdiók;
- új szolgáltatások, streaming/előfizetés integrációval;
- jobb ár/teljesítmény arány (például olcsóbb hardver, de intelligens, „fokozható” komponensek);
- visszafelé kompatibilitás és játékállomány-tagolások (például PS4/PS5 címek továbbvihetősége).
Ha a PS6 nem tudna semmi pluszt ajánlani, akkor a játékosok jogosan tehetnék fel a kérdést: mi értelme volt a PS5-nek, ha a PS6 sem tud markáns változást hozni?
Nyakunkon a generációváltás, sok az elképzelés
Az új szivárgások egyre gyakrabban emlegetik a 2027-es célidőpontot: például a jól ismert szivárogtató, KeplerL2 azt mondta, hogy „2027 nemcsak az asztalon van, hanem az a terv, hacsak nem lesznek váratlan késések”. A múltban a konzolgenerációk ciklusa 7-8 évente változott, de ma már a technológia sokkal gyorsabb fejlődésben van, és a költségek is nőnek. Emiatt nem lenne meglepő, ha a PS6 generációja rövidebb lenne, emiatt pedig egy sokkal kompaktabb verziót dobnának piacra, és nem lenne 3 év után egy félkonzol, mint a PS5 esetébe.
Viszont azon is érdemes elgondolkozni, hogy mi lenne erősebb fegyver a Sony kezében: egy csillogó szuperhardver, vagy a játékosok és fejlesztők megtartása.
Ha a PS6 indítócíme között vannak erős exkluzív tartalmak, ha a visszafelé kompatibilitás és játékállomány folyamatos támogatása jól működnek, és ha a szolgáltatások szorosabb integrációval dolgoznak, akkor a „kicsit több” is elég lehet. Mindez azonban csak akkor ér valamit, ha a PS6 nem egyszerűen több erőforrást kap, hanem másképp is gondolkodik arról, mitől lesz egy játék exkluzív. Ahhoz, hogy a PS6 igazán több legyen a PS5-nél, nem elég még több teraflop vagy memória.
Mindez rengeteg „ha”, ami egyelőre inkább ígéret, mint valóság: ha a Sony tényleg új szemléletet hoz, ha a fejlesztők megtanulják kihasználni az új hardvert, és ha a játékosok is látják majd, miért éri meg váltani. Mert ha nem, akkor a PS6 is csak egy újabb generáció lesz a sok közül – szebb, gyorsabb, de nem feltétlenül jobb. A PlayStationnek paradigmaváltásra van szüksége: az, amit a Sony és az AMD bemutatott, valóban új irány lehet, és ha ezek beválnak, a PS6 egy kiemelkedő konzol lehet.
