A COVID-19-járvány nemcsak a gazdaságra, de a sportra is kedvezőtlen hatást gyakorolt – derül ki a Századvég kutatásából.
Számos sportesemény elmaradt, de a szabadidősportok gyakorlásának szokásait is felborították a rendkívüli intézkedések.
A járvány még tart, ezért még nehéz lenne megállapítani, hogy összességében mekkora károkat okozott a járvány a hazai sportban – írja az elemzés. Ugyanakkor a Pécsi Tudományegyetem tanulmánya arra hívta fel a figyelmet, hogy nemcsak a sportesemények elmaradása jellemzi a 2020. évi pandémiát, hanem a lakosság fizikai aktivitásának csökkenése is. Az egyetem munkatársai felmérték a korlátozási időszakra eső testmozgási szokásokat.
Az eredményekből kiderült, hogy a megváltozott feltételek jelentős hatást gyakoroltak a sportoló válaszadók szokásaira. Az általuk megkérdezettek közel kétharmada válaszolta azt, hogy a kijárási korlátozásokat megelőzően egyáltalán nem sportolt (64 százalék), amely arány jelentősen emelkedett a pandémia alatt 78 százalékra.
A sportágak népszerűsége viszont nem változott, de a csapatban, közösségben, társsal űzhető sportokkal a lakosság szinte teljesen felhagyott.
Ilyenek a küzdősportok, vagy a labdajátékok. Amit előszeretettel űztek, az a futás, a kerékpározás, a súlyzós vagy a zenés-táncos mozgásformák. A visszaesés általános volt minden sportágnál, de az utóbbiaknál a visszaesés mértéke csekélyebbnek bizonyult. A sportolási helyszínek eloszlása is a korlátozásoknak megfelelő: leginkább otthon és a köztereken gyakorolták a megkérdezettek a preferált sportágakat, míg a munkahely, iskola, fitness-terem, sportegyesület, uszoda, sportcsarnok, továbbá az edzőterem, mint helyszín használata erősen visszaesett.
A kutatásból kiderült, hogy a szabadidősport pozitív tevékenységet, feltöltődést, feszültséglevezetést jelent. Nem tartják szükségesnek a sporttehetség meglétét, sokkal inkább a belső motiváció és az érdeklődés kell hozzá.
A megkérdezettek úgy vélik, a jelenlegi korlátozások ellenére a rendszeresen sportolók és nem sportolók számára is vannak olyan szabadtéri alternatívák, ahova el tudnak járni szabadidejükben. Minden településnek vannak jellemző létesítményei, földrajzi jellegzetességei, ahol kikapcsolódhatnak, mozoghatnak az emberek. Például minden, a kutatásban résztvevő tapasztalata szerint van a lakóközösségben, vagy a közelben szabadidős sportpark.
A rendszeresen sportolók közül vannak, akik nem járnak ilyen jellegű közösségi helyekre sportolni, mivel vagy nem vonzó számukra a hely, vagy máshova, másmilyen keretek között járnak edzésekre. A rendszeresen nem sportolók az idő hiányára hivatkozva nem járnak a szabadidős sportparkokba. Azt azonban senki sem vonja kétségbe, hogy a fejlesztések jók és mindenhol érzékelhetőek, sokkal több lehetőség van, mint korábban, rengeteg új park épült, illetve több sportolási célú terület felújításra került az utóbbi időszakban. A változásokat nem csak egyes települések szintjén, de országosan is érzékelik a résztvevők. Összességében javulást érzékelnek a megkérdezettek a szabadidős sportlétesítmények kapcsán.
Akik a korlátozások miatt szüneteltették sporttevékenységüket, mindenképp szeretnének visszatérni a pályára, edzőtermekbe. Többen úgy érzékelik, hogy a sport nem fér bele a jelenlegi kijárási korlátozások időkeretébe, leszűkíti azt az időt, melyet a szabadban tölthetnek. Több résztvevő otthon nem szívesen sportol, inkább kiszabadulna az otthoni keretek közül.
Akik továbbra is rendszeresen sportolnak, mennyiségében ugyanannyi sporttevékenységet végeznek, csak a tevékenység módja változott meg esetükben, azok, akik eddig sem jártak, továbbra sem szeretnének edzőterembe járni, inkább szabadtéren végeznek sporttevékenységet. Az edzőtermet jellemzően jelenleg a túrázás és a biciklizés helyettesíti. Többen úgy érzik, nehezebb megoldani a mozgást, lakásban beszűkültek a lehetőségek és elveszett a sportnak az örömteli, szórakozást nyújtó aspektusa.
A magyar lakosság körében végzett reprezentatív felmérésünkből kiderült, hogy a válaszadók közel kétharmada (63 százaléka) rendszeres testmozgást végez, ezzel szemben 37 százalék nem végez ilyen jellegű rendszeres tevékenységet.
A pandémiát megelőző időszakban a megkérdezettek 35 százaléka heti rendszerességgel sportolt, minden nap 12 százalék, vagy majdnem minden nap 16 százalék sportolt. A megkérdezettek 43 százaléka szerint fontos a szabadidős sportolás, a válaszadók negyede számára pedig inkább fontos. Pusztán a válaszadók 4 százaléka nyilatkozta azt, hogy inkább nem és 2 százaléka pedig, hogy egyáltalán nem fontos számára a sport.
A nők és a magasabb végzettségűek viszik a prímet, számukra a legfontosabb a sportolás és az egészséges életmód.
A legnépszerűbb sportok közé a kerékpár és a futball tartozik – ezek valamelyikét minden negyedik válaszadó végezte 18 éves kora előtt. Nem sokkal marad el ettől a futás sem, amelyet minden ötödik kitöltő választott. A népszerű sportok közé tartozik még a kézilabda, a kosárlabda, az úszás, a torna, a tánc és az atlétika is.
Míg az aerobik és a kézilabda jellemzően nők által végzett sporttevékenység volt, addig a futball és a testépítés esetén a férfiak a felülreprezentáltak.
Ennél valamivel meglepőbb eredmény – hogy az életkori tendenciák alapján – a futás, a röplabda és a tánc népszerűsége nőtt, a kézilabdáé viszont némiképp csökkent.
Finnország a legsportosabb
Az Európai Bizottság 2018-as kutatás szerint öt megkérdezett közül kettő, azaz a válaszadók 40 százaléka hetente legalább egyszer mozog vagy sportol, köztük 7 százalék rendszeresen, hetente legalább ötször. A válaszadók csaknem fele (46 százaléka) azonban soha nem edz, vagy sportol.
A sportban való részvétel szintje 2013 óta nem változott lényegesen. A nem sportolók aránya 42 százalékról 46 százalékra nőtt. Ez a tendencia 2009 óta megfigyelhető.
A rendszeresen, vagy bizonyos rendszerességgel sportolók a legmagasabb arányban Észak-Európában találhatóak: Finnországban (69 százalék), Svédországban (67 százalék) és Dániában (63 százalék). A legalacsonyabb az arány néhány déli országban: Bulgáriában, Görögországban és Portugáliában a válaszadók 68 százaléka soha nem mozog vagy sportol.
