Hiába az elköltött 1000 milliárd dollár, az állandóan változó stratégia, az afgán korrupció, fenntarthatatlan projektek és a helyzet totális meg nem értése vezetett a 20 éves amerikai intervenció kudarcához – olvasható John Sopko, az afgán újjáépítés különleges főfelügyelőjének (Special Inspector General for Afghanistan Reconstruction, SIGAR) hétfőn megjelent jelentésében a Bloomberg szerint.
Az afganisztáni újjáépítési erőfeszítéseket figyelő szervezet számos jelentésben figyelmeztetett az amerikai döntéshozókhoz eljutó kozmetikázott adatokra, a SIGAR szerint volt olyan tartomány az országban, ahol a katonák 70 százaléka csak papíron létezett. Az Egyesült Államok emellett nem volt képes felismerni az etnikai csoportok jelentőségét a biztonsági erők körében. Így bizonyos egységek felszerelése a helyiek számára úgy tűnhetett, hogy az amerikaiak kivételeznek egyes etnikai csoportokkal.
Az elköltött dollármilliárdok sem feltétlenül hasznosultak megfelelően, köszönhetően az amerikai diplomaták és tisztségviselők gyors cserélődésének. A jelentés szerint az amerikai kormány 2002 óta küzdött azzal, hogy a megfelelő embereket megtalálja, azoknak adekvát kiképzést biztosítson és elegendő ideig tartsa őket az országban, hogy hatékonyan tudjanak működni. Ráadásul a cserélődő hivatalnokok még az átadás-átvétel menetét sem tudták megfelelően lebonyolítani.
A legtöbb tisztségviselő alig egy évet töltött az országban vagy még annál is kevesebbet.
Az átgondolt, következetesen végigvitt projektet helyett így a sikert gyakran az elköltött pénz mennyiségében mérték, függetlenül attól, hogy az milyen hatással járt. A kongresszus részéről érkező nyomásra mind az újjáépítésben részvevő amerikaiak, mind az afgánok torzították a felelősségre vonhatóság intézményeit és nem volt divat az őszinteség és annak a vizsgálata sem, hogy mi működik és mi nem.
A kevés és nem megfelelő civil személyzet így nem volt képes felügyelni az amerikai pénzből megvalósuló beruházásokat, így egyre gyakrabban lett a siker mértéke a legkönnyebben kvantifikálható elköltött pénz mennyisége, ami egyre inkább a korrupció melegágya lett, és az amerikai célokkal ellentétben a kormány legitimitását is csökkentette.
Az újjáépítésben részt vevő szervezetek körében a hibák beismerése sem volt támogatva, ami megnehezítette az alkalmazkodást és megakadályozta azok korrigálását is.
A fejlődés ellenőrzése és értékelése hiányában nem volt lehetőség a programok értékelésére, gyakran ezt kiszervezték külsős cégek számára,
így nem ritkán fordult elő, hogy a projekt lebonyolítója és annak felügyelője ugyanaz volt,
ami nyilván nem tárt fel olyan hiányosságokat, melyeket egy független ellenőrzés felszínre hozhatott volna. A jelentés példának hozza fel, hogy
egyszerűbb volt megszámolni, hogy hány iskola épült, ám azt már nem tudták nyomon követni, hogy tanul-e ott valaki.
Az újjáépítés kapcsán fontosnak tartja megjegyezni az írás az előzetes felkészülés fontosságát is, ahogy a gyalogsági vagy tüzérségi műveleteket sem a háború kezdetekor találják ki, úgy az újjáépítéshez is kész tervekre van szükség.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.