A választások sorában az első legkésőbb április végén lesz, amennyiben addig a Janez Janša által vezetett, jelenleg kormányzó jobbközép koalíció hatalmon tud maradni. Ha nem, akkor hamarabb szólítják urnához a polgárokat. Emlékeztetőül: 2018 júniusában Janša Szlovén Demokrata Pártja (SDS) lett a legerősebb parlamenti alakulat, mert a 25 százalékos választási győzelme a 90 fős törvényhozásban 25 mandátumot ért. Ám nem tudott kormányzati többséget összehozni.
A Figyelő emlékeztet, így a második helyre 13 mandátummal befutott formáció vezetője, Marjan Šarec vette át a hatalmat egy ötpárti balközép koalícióval, de csak a szélsőbal kilencfős frakciójának a parlamenti támogatásával volt képes többséget szerezni egy-egy törvény elfogadásához. Az elejétől fogva több fontos kérdésben nehezen tudtak megállapodni, aztán nagyjából a mandátum felénél, közvetlenül a koronavírus-járvány berobbanása előtt ez a többség el is fogyott, a kabinet megbukott. Helyette állt fel az SDS és a kereszténydemokrata Új Szlovénia (NSi) pártból, valamint az előző koalíció két centrista alakulatából a jelenleg is regnáló Janša-kormány.
Nehéz évek, eredmények
E jobbközép kabinet viszonylag jól állta a sarat, annak ellenére, hogy az országban az ellenzékiség sok esetben összemosódott az oltásellenességgel, és folyamatosan azzal vádolták mind belföldről, mind határon túlról a kormányt, hogy korlátozza a szabadságjogokat. Délnyugati szomszédunk szigorú intézkedéseket sem nélkülöző járványkezelése kelet-közép-európai viszonylatban a legjobbak közé sorolható, s a gazdaság, benne a szolgáltatási szektor is víz felett tudott maradni. Ezenkívül néhány fontos, a kormány által meghirdetett reformprogrampontban – így a digitalizáció, a zöldítés, a demográfiai megújulást támogató szociális rendszer terén – szintén sikerült legalább az első lépéseket megtenni. Igaz, e mandátumban már nem maradt idő az egyik leginkább megadóztatott bérrendszerének a tehermentesítésére.
Ezt – tekintettel a járvány okozta költségekre – senki sem rója fel igazán a kabinetnek.
Mindemellett a közben morzsolódó koalíciónak több ízben is csak hajszálon múlott a sorsa, megúszott néhány bizalmatlansági szavazást, és egyelőre úgy néz ki, hogy a kormány kitart a ciklus végéig.
Erőviszonyok
Jelenleg a közvélemény-kutatók – még a baloldalhoz közel állók is – egyértelműen az SDS-t mérik Szlovénia legerősebb pártjának, de ez nem számít különlegességnek, ugyanis fegyelmezett szavazótábora van. Az erőviszonyok hasonlóak a négy évvel ezelőttiekhez. A kérdés az, hogy a jobboldali koalíciós pártok (például a biztos szavazók körében 27 százalékra mért SDS és a 9 százalékos NSi), valamint a közben alakuló, a jobboldalra is kacsingató centrumformációk hogyan szerepelnek a tavaszi választásokon. (A felmérési adatok a Politico december 27-i összesítéséből származnak – a szerk.)
Ami az ellenzéket illeti, talán még több az ismeretlen szereplő. A hagyományosnak nevezhető – a kommunista utódszervezetből 1993-ban kialakult – Szociáldemokratáknak (SD) van a legnagyobb támogatottságuk, a biztos szavazók körében 18 százalék. Őket a szélsőbalos Levica és a volt kormányfő, Marjan Šarec pártja (LMŠ) követi 12, illetve 10 százalékkal, míg a többi alakulat a 4 százalékos parlamenti küszöb környékén vagy jóval alatta mozog.
Újabb sötét ló?
De jöhet még a menetrendszerű meglepetés.
A baloldalon egy évtizede szokás, hogy a választások előtt megjelenik egy új arc köré felépített párt, és hosszabb-rövidebb időre kormányt is tud alakítani. Végül is így lett miniszterelnök Šarec, előtte pedig Miro Cerar vagy Alenka Bratušek. Jelenleg erre a pozícióra a legesélyesebbnek az 54 éves Robert Golob, a legnagyobb állami energiaszolgáltató nemrég menesztett vezérigazgatója tűnik. Fiatalon viszonylag aktív politikai szerepet vállalt. 1999 májusától bő egy évig a gazdasági tárca államtitkára volt, majd háttérbe vonult. Nemrég jelentette be, hogy mozgalmat indít, de azt egyelőre nem erősítette meg, hogy indul-e a megmérettetésen.
Mindenesetre az arányos választási rendszer – a nyolc kerület 11 körzetéből a parlamentbe kerülő 88 képviselő kiválasztása – heterogén országgyűlést eredményez. Általában sok párt jut a törvényhozásba, így most is kulcskérdés lesz a koalícióképesség. A voksolásokon a muravidéki magyar és a tengermelléki olasz közösség saját nemzetiségi képviselőt is választ, kettejükkel egészül ki kilencvenre a törvényhozói testület létszáma. (A kisebbségiek általában a kormánytöbbséget támogatják, vagy tartózkodni szoktak – a szerk.)
Természetesen nem mindegy, hogy ki lesz a megmérettetések relatív győztese, melyik párt kapja a legtöbb szavazatot, ugyanis Borut Pahor államfő már most kifejtette: a legerősebb alakulat vezérét kéri fel kormányalakításra, nem egy esetleges koalíció kulcsszereplőjét.
Forró ősz
Borut Pahort 2012-ben választották meg először köztársasági elnöknek. A baloldalról érkezett, akárcsak elődei, de hozzájuk képest kifejezetten pártsemleges magatartást tanúsít. A második mandátumát tölti e poszton, így az ősszel esedékes közvetlen választáson már nem indulhat. A pártok még nem nyilatkoznak a jelöltjeikről, és nyilván megvárják a parlamenti megmérettetések eredményeit, illetve komolyan befolyásolja majd a döntésüket, hogy ki alakít kormányt. A politikai spektrum jobboldaláról még senki sem töltötte be az államfői pozíciót, először lehet a konzervatívoknak igazán esélyes jelöltjük.
A forró politikai őszhöz tartoznak még a helyhatósági választások, amikor az önkormányzati testületek és a polgármesterek mellett az olaszok, valamint a magyarok a saját kisebbségi önkormányzataikról is döntenek. Ekkortájt tartják az államtanácsi szavazásokat is. Ezt a testületet, amely a parlament „második házának” tekinthető, elektoros módszerrel állítják fel. A 40 tagú államtanács társadalmi, gazdasági, szakmai és helyi érdekeket képvisel, afféle érdekegyeztető fórum, de egyebek mellett törvényeket javasolhat, illetve vissza is küldhet megfontolásra a parlament első házának.
A cikk a Figyelő hetilap január 6-án megjelent számában került publikálásra.
