Jogunk van-e örülni háborús időben? A szomszédban harcok dúlnak, önt pedig szorongással tölti el, hogy békések a mindennapjai? Bűntudata van, ha a barátaival találkozik, kikapcsolódik, és úgy gondolja, hogy ez most nem a jó hangulatú összejövetelek és önjutalmazás ideje? Teszi fel a kérdéseket az Új Szó szemléje, amelyek bizonyára most sokunkban megfordulnak.
Lelkiismeretfurdalást is tapasztalhatunk.
A pszichológusok az elmúlt időszakban gyakran találkoznak azzal a jelenséggel, hogy a szorongás következtében kialakuló örömtelenség miatt a hozzájuk forduló kliensek bűnösnek érzik magukat, amiért mások szenvedése közben nyugodt élet adatott meg nekik. Súlyos esetben a szorongásból pszichés trauma is lehet. A traumakutatók szerint ez a bűntelen bűnhődés kudarcmintája.
Sokat segíthet azonban a humanitárius hozzáállás,
vagyis ha a rossz érzéseinket és szabadidőnk egy részét a segítésre, a bajba jutottak támogatására fordítjuk.
Fontos, hogy mindezt a saját lehetőségeinken és érzelmi, illetve anyagi korlátainkon belül tegyük meg, elsősorban a mikrokörnyezetünkben álljunk helyt, utána kerülhet előtérbe mások segítése.
Ne döntsünk elhamarkodottan, a lehetőségeink és kereteink között segítsünk. Boldogtalanságérzetünket, bűntudatunkat, szorongásunkat és szabad kapacitásainkat fordítsuk segítségre.
Van, akinek ez önkéntes munkát jelent, másoknak egyszeri vagy rendszeres banki utalást, míg mások szendvicset kenni tudnak menni a pályaudvarok környékére, megint mások üresen álló komfortos üzlethelyiségüket vagy lakásukat ajánlják fel” – mutatott rá Zelena András tanszékvezető docens, aki a trauma lélektani felszínre töréseinek módozatait kutatja.
Sokakban felmerül most az is, hogy
illik-e egy ilyen helyzetben például esküvőt tartani, bulizni vagy színházba járni, önfeledten nevetni a családdal, és egyáltalán jól érezni magunkat.
A szakértő szerint igen, sőt, különösen fontos, hogy gyerekeinket vagy idős, egyébként is aggódó szeretteinket ne terheljük a saját félelmeink kivetülésével.
Nem szabad hagynunk, hogy a boldogtalanságérzés és aggodalom eluralkodjon rajtunk, mert azzal senkinek sem segítünk, csak önmagunknak ártunk.
Ehelyett inkább abban gondolkodhatunk, hogy például esküvő vagy szülinap esetén az ajándékok egy részét eladományozzuk azoknak, akikről úgy gondoljuk, most jobban rászorulnak, mint mi.”
