Hatalmas meglepetésre nem röhögték ki teli szájjal a berlini bíróságon Armin Steinbachot nemrégiben, amikor az eljáró bírók tanulmányozni kezdték kissé szokatlan keresetét. A német jogászember ugyanis 50 dollár tőkére plusz kamataira perelte kártérítés címén a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetét, azaz az OPEC-et, valamint mellékesen még néhány állami tulajdonban álló olajvállalatot is.
Sőt, nemcsak hogy komoly arccal befogadták a keresetét, hanem rögvest meg is keresték a bécsi központtal működő, sokak által szimpla olajkartellnek tartott szervezetet, ügyvédei nevét és elérhetőségét tudakolva.
A 44 éves német jogász-közgazdász úgy véli, hogy az OPEC illegális kartellt működtet, amely mesterségesen felhajtja a többi között általa is vásárolt benzin és fűtőolaj árát.
Az ügy azért szokatlan, mert annak ellenére, hogy az OPEC több mint hatvan éve valóban olajkartellként működik, még sohasem kellett komoly jogi kihívással szembenéznie.
Ha azonban egy bíróság ellene döntene, annak messzemenő következményei lehetnek.
A Bloomberg szerint ebben az esetben – pláne, ha követői is lennének Steinbachnak – legalábbis rövid távon a fogyasztók alacsonyabb árak mellett autózhatnának, miközben Szaúd-Arábiától a nagy olajcégekig a termelők jóval kisebb extraprofittal lennének kénytelenek megbarátkozni.
A nyugati kormányok eddig alapvetően két okból riadtak vissza az OPEC elleni perindítástól. Egyrészt úgy vélték, hogy a szuverén állami immunitás védelmet nyújt – az államok által alapított – szervezetnek is, másfelől féltek az olajlobbi megtorló csapásától.
Persze akadtak, akik – akár innovatív módszerekkel is – megkísérelték a patthelyzet feloldását. Joe Biden például még szenátorként 2000-ben levelet írt Bill Clintonnak, amelyben felhívta az akkori elnök figyelmét, hogy szerinte a Fehér Háznak a hágai Nemzetközi Bíróságon esélye lenne az OPEC ellen.
A magánfelpereseknek nyilvánvalóan nem kell retorziótól tartaniuk, de
meglepő módon az elmúlt ötven évben mégis csak ketten perelték be a kartellt az Egyesült Államokban, a gyors és egyszerű pereskedés országában, ráadásul mindkét kísérlet elbukott.
Ennek pedig pontosan a szuverén állami immunitás volt az oka. Európában és Ázsiában még ennyi sem történt, a Bloomberg tudomása szerint egyetlen pert sem indítottak eddig az OPEC ellen.
Talán a fentiek ismeretében is, az olajkartell olyannyira biztosnak érzi a helyzetét, hogy a bírósági idézést egyszerűen figyelmen kívül hagyta, a sajtó megkeresésére pedig a füle botját sem mozdította.
Vajon sikerülhet-e Steinbachnak az, ami a múltban senkinek sem jött össze? Három körülmény mindenesetre mellette szól.
Először is az elmúlt néhány évben az európai bíróságok több ízben is az olajipar ellen döntöttek, méghozzá olyan mérföldkőnek számító ügyekben, amelyekről néhány évvel ezelőtt még álmodni sem lehetett.
Ilyen például az a tavalyi ítélet, amely a Shellt a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére kötelezte, és amely ellen épp most fellebbezett az olajcég a holland bíróságon.
Az OPEC elleni ügy ugyan eléggé eltérő természetű, de talán hasonlóképpen megértő fülekre találhat.
Másrészt a 2022-es jogi gondolkodás hihetetlenül különbözik az 1970-es, sőt még a 2000-es évekétől is, amikor az amerikai felperesek utoljára próbálkoztak.
Végül pedig
a német jogban különben is sokkal szűkebben értelmezik az államok mentességét, mint Amerikában.
Steinbach, aki közgazdaságtant és jogot tanít a posztgraduális képzést nyújtó, tekintélyes párizsi HEC felsőfokú üzleti iskolában, és korábban a német pénzügyminisztérium vezető tisztviselője volt, úgy véli, van esélye.
„Márpedig az OPEC egy kartell” – ismételgeti eltökélten.
Azaz egy olyan szervezet, amely lehetővé teszi, hogy a kitermelő országok megállapodjanak olajkitermelési kvótáikról, ezáltal kiküszöbölik a versenyt, és közvetve befolyásolják az árakat
– tette hozzá.
Steinbach nem először lép fel az OPEC-kel szemben. Nagyjából egy évtizede egyszer már indított egy hasonló pert. A kartell azonban a német külügyminisztériumon keresztül panaszt tett ellene, és Steinbachnak, aki akkoriban köztisztviselő volt, vissza kellett vonnia a keresetét.
Mivel a Brent nyersolaj hordónként ismét a 100 dollárral kacérkodik, a kartell a későbbiekben perek áradatával nézhet szembe, persze bizonyára sokan, talán a legtöbben elbuknak, de
elég egyetlen felperes, aki áttöri a szuverén mentelmi jogot, és máris komoly bajba kerülhet a szervezet.
Az Egyesült Államokban amúgy a törvényhozók éppen egy olyan megoldáson dolgoznak, amely az amerikai jogban is megnyitná az utat a perek előtt. A No Oil Producing and Exporting Cartels (NOPEC) törvényjavaslat a Sherman-féle trösztellenes törvény hatálya alá vonná az OPEC-et.
Ez az a törvény, amelynek a segítségével több mint egy évszázaddal ezelőtt John Rockefeller olajbirodalmát is brutálisan szétverték.
Ha a törvényt elfogadják – ami nagy „ha”, mivel egyelőre jelentős ellenállásba ütközik –, akár a Fehér Ház is beperelhetné Szaúd-Arábiát és szövetségeseit a globális olajpiac manipulálása miatt.
A Bloomberg olajipari szakújságírója, Javier Blas mégis figyelmeztet, bár jelenleg valóban a szaúdiak kénye-kedve szerint alakul a kőolaj jegyzése, ám a totális szabadpiac bevezetését kétszer is meg kellene gondolni, hiszen bár az olaj valóban meglehetősen drága mostanság, azonban a szaúdiak által vezetett OPEC a túlzott áremelkedést sem tolerálja.
Vessük csak össze az olajkereskedelmet az olyan kartellmentes piacok működésével, mint például a földgáz vagy a szén forgalmazása, ahol a háború és a szankciók hatására még sokkal inkább az egekbe szöktek az árak, mint az olajpiacon
– intett óvatosságra Blas.
