A sors viszontagságai ellenére a közép-európai nemzetek együtt vannak a megpróbáltatás pillanataiban – jelentette ki Andrzej Duda lengyel elnök hétfőn Varsóban, az 1863-as januári felkelés 160. évfordulója alkalmából rendezett, Gitanas Nauseda litván elnök részvételével tartott megemlékezésen.
A megemlékezésen – amelyet a felkelés több résztvevőjének kivégzése helyszínén, a varsói Citadellánál rendeztek meg – Duda üdvözölte Szvjatlana Cihanouszkaja fehérorosz ellenzéki vezetőt is, és felolvasták Volodimir Zelenszkij ukrán elnök levelét.
A lengyel államfő beszédében az 1883-as oroszellenes felkelésről szólva a jelenlegi ukrajnai háborúra is utalt. Meggyőződését fejezte ki, hogy
Lengyelország és a szövetségesei támogatásával Ukrajna győzni fog.
A politikus leszögezte, hogy Lengyelország és a szomszédos országok, a közép-európai nemzetek a sors viszontagságai ellenére léteznek.
Mindent túléltünk, a tapasztalatok megerősítettek és bölcsebbé tettek
– fogalmazott a lengyel elnök, aki szerint a térség nemzetei különbözhetnek, de a megpróbáltatás pillanataiban együtt vannak.
Nauseda az Ukrajnának nyújtott segítséget az egykori lengyel köztársaságban élő nemzetek részvételével vívott 1883-as harchoz hasonlította, míg a szomszédos nemzetekkel szembeni orosz politikát a birodalmi törekvések hagyományainak továbbviteleként értelmezte. Zelenszkij levelében szintén párhuzamot vont a 160 évvel ezelőtt kitört felkelés és az ukrajnai háború között.
A megemlékezés végén katonai tiszteletadás során felolvasták
a felkelés elesett vagy kivégzett vezetőinek nevét, köztük az 1863-as melchówi csatában hősies halált halt Esterházy Albert huszárkapitányét is.
A januári felkeléshez Mitrovics Miklós történész szerint több mint 400 magyar önkéntes csatlakozott, és az Ottó néven szolgáló Esterházy Albert vezetése alatt a sziléziai Melchów mellett részt vettek a lengyel szabadságharc egyik legvéresebb, de végül győztes ütközetében.
Lengyelországot az európai hatalmak 1772–1795 között darabolták fel, és az Oroszországhoz csatolt országrészben, a Lengyel Királyságban 1863. január 22-én nemzeti felkelést hirdetett a Központi Nemzeti Bizottság. A testület a harcokat irányító ideiglenes kormánnyá alakult át, kiáltványában
a független Lengyelországot, valamint a rendi kiváltságok eltörlését, a földek paraszti tulajdonba adását hirdette.
A felkelés nagyrészt gerillaháborúként folytatódott, és a Lengyel Királyságon kívül az egykori lengyel–litván uniónak az orosz uralom alatt álló más területein is elterjedt, abban a nemesek mellett városi polgárok és parasztok, mintegy 200 ezer katona harcolt.
A több mint másfél évig tartó felkelést az orosz csapatok véresen leverték. A harcokban mintegy 20 ezer ember esett el, legalább 668 felkelőt kivégeztek, 38 ezret Szibériába hurcoltak, 10 ezren külföldre menekültek. A januári felkelés a leghosszabb szabadságharc volt a lengyel történelemben, államalakító mítosszá alakult át Lengyelország függetlenségének 1918-as visszanyerése előtt.
