Emmanuel Macron államfő második terminusának központi eleme a nyugdíjtörvény, amely többek között 62-ről 64 évre emeli a korhatárt. A reform sorsa nagyban meghatározza majd a francia államfő még hatalomban töltendő idejét és egész elnökségének örökségét.
Fotó: AFP
A nemzetgyűlés két házának képviselőiből álló bizottság szerdán este jóváhagyta a törvényjavaslat szövegét, így azt ma szavazásra bocsátják. A francia sajtó szerint a szenátus valószínűleg elfogadja majd a törvényjavaslatot, az alsóházban azonban bizonytalan a szavazás kimenetele, első olvasatban ott elbukott a törvényjavaslat.
Az eredmény attól függ, sikerül-e Macronnak megszereznie az ellenzéki konzervatívok, a Köztársaságiak (Les Républicains – LR) támogatását, akik közül többen egyelőre bizonytalanok.
A frakciómban, ahogyan a kormányzó pártban is, vannak képviselők, akik nem akarják megszavazni ezt a reformot
– idézték a lapok Olivier Marleix-t, az LR egyik vezetőjét.
A kudarc földindulásszerű politikai következményekkel járna rövid és hosszú távon is, és a Politico elemzése szerint ebben az esetben valószínűleg kénytelen lenne lemondani az elnök bizalmasa, Elisabeth Borne kormányfő.
Fotó: AFP
A kormány azzal érvel, hogy a reform létfontosságú a deficit csökkentéséhez és ahhoz, hogy gazdaságilag fenntarthatóvá tegyék a nyugdíjrendszert. Az ellenzék meg azzal, hogy az bünteti az alacsony fizetésűeket, és arra kényszeríti a fizikai munkásokat, hogy tovább dolgozzanak, míg a diplomások esetében nem lesz változás.
Ha a törvényhozás nem szavazza meg a reformot, akkor a miniszterelnök az alkotmány 49.3-as cikkelye adta lehetőséggel élve anélkül is törvényerőre emelheti.
Ez azonban egy roppant kockázatos lépés lenne, ebben az esetben ugyanis a miniszterelnök és a kormány ellen is bizalmatlansági indítványt nyújthatnak be 24 órán belül, amelyet elveszíthetnek. Bár a kormány korábban túlélt már több bizalmi szavazást, a tét most túlságosan nagy.
A kormányszóvivő szerint nem akarnak ehhez az eszközhöz nyúlni, és Macron sem hajlandó megkerülni a szavazást a törvényhozásban. Ezt valószínűleg jobban is teszi, mivel éles bírálatokat kockáztatna azzal, ha nem hajlandó alávetni a politikáját a demokratikus folyamatnak. Egy ilyen lépés a franciák szerint is elfogadhatatlan lenne.
Megváltozott a köz véleménye a 49.3 cikkelyről, a nemzetgyűlés semmibevételének és tekintélyelvűnek tartják, miközben az emberek ma ennek ellenkezőjét, több átláthatóságot, több demokráciát akarnak
– nyilatkozta a Politicónak Frédéric Dabi, az IFOP közvélemény-kutató vezérigazgatója. A szakszervezeteket pedig a lépés nyilvánvalóan csak tovább tüzelné.
Fotó: AFP
Ha átmegy a nemzetgyűlésen a törvény, Macron akkor is komoly politikai következményekkel szembesül, teljesen kimerülhet a politikai tőkéje, a terv ugyanis roppant népszerűtlen. A közvélemény-kutatások szerint a franciák kétharmada ellenzi, viszont támogatja a szakszervezetek által szervezett tiltakozásokat.
Győzelem lenne Macron számára, de csak hosszú távon hozná meg a gyümölcseit. Rövid távon az elnök egy feszült országgal nézne szembe
– állítja Chloé Morin író és politikai elemző.
A szakszervezetek újabb tüntetések és munkabeszüntetések szervezésével tiltakoznának, a sztrájkok pedig jelenleg is folytatódnak többek között a szállítási és az energetikai szektorban, változatlanul nem dolgoznak a köztisztaságiak sem, miközben csak Párizs utcáin legalább 7600 tonna szemét halmozódott fel tíz nap alatt. A Derichebourg magánvállalat a leginkább érintett helyekről elvitte a szemetet, szerdán, csütörtökön azonban már nem, mert a sztrájkolók megfenyegették, hogy lezárják a telepeit.
Anne Hidalgo, a főváros szocialista polgármestere nem volt hajlandó erőszakkal munkára kényszeríteni a köztisztaságiakat, mert szerinte „jogos” a tiltakozás. A prefektus és Gérald Darmanin belügyminiszter azonban arra készül, hogy megteszi ezt a lépést.
