Tüzérség – a háború istene (istennője), mondják a megveszekedett buffosok, a nehéztüzérségi eszközöket kezelő tüzérek. Ukrajnában különös szerepet kapott ez az isten(nő). A történtekben globális szempontok, a és Oroszország folyamatos erősödő szembenállása is közrejátszottak. Moszkva a tüzérséggel helyettesítette a légierőt, amelyet a Kreml egy esetleges Oroszország–NATO-összecsapásra tartogat. Keleti és nyugati katonai elemzőknek egyaránt feltűnt a tüzérség felértékelődése, a légierő visszafogott alkalmazása Ukrajnában.
Oroszország tüzérségi potenciálja (beleértve a hadiipari hátteret, a lőszerutánpótlást) jelentősen meghaladja a Nyugatét.
Ez megmutatkozik az ukrajnai háborúban, a tüzérségi aktivitásban is. Mint a londoni Defence iQ rendezésében lezajlott A tüzérség jövője 2023 konferencián elhangzott: Oroszország hadseregének tüzérei naponta 30-70 ezer gránátot lőnek ki az ellenfélre, míg az ukránok napi átlagosan 5000 gránátot képesek indítani az ellenséges célpontokra. Emögött a lőszerhiányon kívül komoly súlycsoportbeli különbségek rejtőznek, amelyeket a háború elhúzódása kiemelt. Például a háború kezdeti szakaszában az ukrán hadsereg kizárólag szovjet/orosz gyártmányú tüzérségi eszközökkel rendelkezett. Az oroszországi támadók felőrlő taktikájukkal ennek a tüzérségi potenciálnak a jelentős részét megsemmisítették, továbbá a hátország hadiipari objektumai támadásával lehetetlenné tették a nagyobb volumenű tüzérségi gránátgyártást a két meghatározó nehezebb tüzérségi kategóriában, a 122 és a 152 milliméteres lövegek, ágyútarackok számára.
Ekkor lépett be a Nyugat és megindította a korszerű csöves tüzérség (105 és 155 milliméteres) szállítását Ukrajnának. Egyben kitanította őket a nyugati tüzérségi taktikákra, többek között az által fenntartott és alapvetően Ukrajna távközlését biztosítani hivatott Starlink műholdrendszer katonai célokra való hasznosítására. Mint a Defence iQ konferenciáján elhangzott, az ukrán tüzérek gyorsan elsajátították a nyugati nehézlövegekkel való bánást, mind a vontatott tüzérség, például az amerikai M777-es, mind pedig a lánctalpas, vagy gumikerekű alvázra szerelt önjáró nehézlövegek (a német lánctalpas PzH 2000-es, a francia gumikerekű CAESAR) kezelését. A felkészületlen Nyugat pedig felgyorsítja (az USA 500%-kal) a hozzájuk való 155 mm-es gránátok gyártását.
Kulcsfontosságú a tüzérségi párbajokban a gyors helyváltoztatás
– amely nemcsak a lövegekre, hanem a parancsnoki állásokra is vonatkozik. Ha az ellenfél beméri a lövegedet, véged van. És ha tudja a löveg koordinátáit, rátalálhat a parancsnoki központodra is. Vagy a közelben ólálkodó egyutas (öngyilkos) drón, vagy egy pontos ágyúlövés végezhet veled és a tüzérségi eszközöddel. És az oroszok gyorsan és pontosan lőnek, hangzott el az idézett tüzérségi fórumon.
Moszkvának van egy újonnan kidolgozott felderítőrendszere, az 1B75-Penicillin.
Ez az ellenfél által leadott ágyúlövés hangja és a lövés keltette hőhullám alapján meglehetősen gyorsan és pontosan beméri az ellenfelet. A koordinátákat átadja az oroszországi tüzéreknek, és máris indul a 152 vagy 122 milliméteres gránát a célpontok felé. Feltételezhetően a rendszer részei az infravörös érzékelővel felszerelt felderítődrónok is. Ez lehet a magyarázata annak, hogy az ukrán hadsereg adományozott tüzérségi eszközeinek gerincét az USA által szállított több mint 120 darab 155 milliméteres vontatott M777-es löveg harmadát Ukrajna már elvesztette. A vontatott tüzérség megissza annak a levét, hogy egyszerűen nem tud olyan gyorsan eliszkolni a leadott lövés helyszínéről, mint az önjáró, legtöbbször tankalvázra szerelt nehézlövegek, a PzH-2000-esek, vagy a CAESAR-ok.
A Nyugat is szállított Arthur vagy Cobra mintájú, az ellenséges nehézlövegek helyének meghatározására szakosodott radarokat Ukrajnának. Ezek észlelik a levegőben repülő, közeledő ellenséges gránátot, bemérik röppályáját, majd ez alapján kiszámítják, honnan lőhették ki. És az ukrán tüzérek sem céloznak rosszabbul, mondták az idei, a tüzérség jövőjéről tartott konferencián.
Nyugati nyílt forrásokból dolgozó hírszerzők szerint Ukrajnának idén késő tavasszal mintegy 1600 nehezebb lövege (keleti-nyugati vegyesen, 105, 122, 152, 155 és 203 milliméteres) lehetett, ami nyilvánvalóan kevés. A szemben álló oroszországi félnek sokkal több ilyen harceszköze van és Moszkva előnyére szolgál, hogy ezek egységesen szovjet/orosz gyártmányok. Kijev ezzel szemben csaknem tucatnyi ország gyártmányát használja.
A sokféleség ez esetben hátrány.
Ahány eszköz, annyiféle karbantartási szabályzat, annyiféle élettartam, megengedett tűzgyorsaság. Kezdetben jó néhány PzH 2000-est tönkre is tettek az ukrán tüzérek, akik túl gyorsan, túl sok lövést adtak le vele. A löveg legérzékenyebb része a cső, amely még szabályszerű használat esetén is 1500-2000 lövés után tönkremegy és cserélni kell – ha van cserecső és ha van, aki megcsinálja és –, ha vannak hozzá célgépek a közelben. Mint a Janes Defence Weekly megjegyzi, az orosz/szovjet tüzérségi eszközök kezelése, javítása egyszerűbb. Az ukrán tüzéreknek, akik megszokták az orosz/szovjet rendszert, át kell(ett) állniuk a sokféle és jóval bonyolultabb, de pontosabb és többet tudó nyugati fegyverekre.
